A butaság, és rosszindulat határtalan, de nem csak a kóklerbrókereknél: a Figyelő már sokadszor ugrik a vezető biztosítási ügynökségre: „Több tízezer ügyfele súlyos veszteségeinek árnyékában tavaly is szép növekedést tudott elérni a rendkívül agresszíven értékesítő Broternek-csoport.” – írják.
Önmagában már itt látszik a sarkítás, a rosszindulat, az irigység és az összemosás: megpróbálják elhitetni, hogy a bnetes ügyfelek mindegyike „súlyos veszteségeket” szenvedett el. Ez egyszerűen nem igaz. A cégcsoport - MLM-rendszerből fakadó súlyos hibái és hátulütői ellenére - nehezen kritizálható a termékpaletta kérdésében. Egyszerűen profik a megoldások (a maguk nemében), mérhetetlenül erős alku-pozícióból tárgyalnak a partnereikkel, mely előnyök egy részét átadják ügyfeleiknek (és persze menedzsmentjüknek).
A cikk támad, fröcsög, mint korábban oly sokszor… Tényszerűség kevés van a cikkben. (A Figyelő a legjobb és legszarabb cikkeket képes egy lapszámba zsúfolni!) Nem az ügynöki jutalék mértékében van a „titok” nyitja (titok sincs), hanem az egészre épített MLM-rendszerben, melyet az alapítók a korábbi osztrák munkáltatójuktól „hoztak el” és fejlesztettek tovább. Az MLM rendszer csúcsán állók gigantikus vezetői jutalékot kapnak munka és tudás nélkül, de ez így van a porárus, tisztítószeres és vásárlókártyás MLM-cégeknél is. Ott sincs szakmai tudás hozzá! És azoknál a cégeknél is vannak, akik értenek azokhoz a termékekhez, amit értékesítenek. A piacvezető ügynökségnél is vannak profik. Teszteld: például kérd meg a bnetes ügynököt, ha zargat, hogy számolja ki az általa ajánlott megoldásba építve pl. tízmillió forint garantált haláleseti biztosítási összeg árát, vagy kérdezd meg, hogy az általa ajánlott pénzügyi termék az azt menedzselő biztosítónál milyen név alatt fut, és mi a testvér-termékek között a különbség! (tudnia kellene! és oktatják is)
A Figyelő szerint a brókerek „tökéletesen motiváltak”, ami messze nem igaz, legtöbbször kényszervállalkozók, nulla alapfizetéssel, kötésre és hálózatépítésre kényszerítve, szinte minden áron (tisztelet a kivételnek!).
A kombinált hitelek messze nem „roppant előnytelen” és a lap által említett kockázat a kombi terméknél kezelhető, szemben a hagyományos annuitásos hitel kockázataival, melyet az „utcai” bankok egyáltalán nem kezelnek, hanem áthárítanak az ügyfélre. A kombinált hitel egy bonyolult termék, lehet benne tévedni (tudatlanságból és szándékosan). A kombi hitelt lehet profi módon használni 1.) és 2.).
A visszaírásokról már írt e blog korábban. Minden területen voltak visszaírások, ez nem az említett cégcsoport egyedi sajátja. Visszaírásokat legtöbbször az okozott, hogy extrém magas éves befektetési összeget javasolt a kóklerbróker (naná, ettől függött a jutaléka!), amit azután az ügyfél nem tudott finanszírozni. Sőt, sokszor valótlanul azt állította a kókler, hogy az éves befektetést csak két évig kell fizetni, vagy az egy összegben befektetésre szánt összeget fektette be úgy, hogy megfelezte, és a felét az első, másik felét a második éves díjba fektette, majd díjmentesítést javasolt (jutaléka megvolt, így meg is maradt, az ügyfél meg le van sajnálva).
A CIG partnerségéről csak annyit, hogy leginkább magyarsága, valamint az eseti alszámla minimális költsége az a két nyomós indok, ami alapján ezt választja a magyar befektető. Díjszerkezetük egyértelmű, több ponton kedvező, van, amiben a legjobb (nem mindenre, de ez már egy független pénzügyi tervező ajánlása és elemzése alapján kell, hogy eldőljön).
Összességében a magas jutalék sem igaz. (Az MLM-guruk hatalmas jutaléka nem a szerzési, hanem a vezetői jutalékokból tevődik össze, de ezt nehéz megérteni. A költségekről, költségszerkezetről érdemes mindent tudni annak, aki ebben a szakmában dolgozik, ugyanakkor az ügynökök minimális kisebbsége van igazán tisztában a valódi költségekkel, amikre még ki fogok térni későbbi bejegyzésben.) Röviden a költségekről: egy húsz éves konstrukció jutaléka (amit az ügynökségnek kifizetnek, és az MLM-szabályok alapján nagyon aránytalanul szétosztanak), kb. az első éves díj másfélszerese, ritkán a kétszerese. Tehát például egy 20 x 300.000 Ft-os befektetésnél 450.000.- Ft. Hatmillióból tehát alig félmillió. Tíz százalék alatti árrés?! Ez korrekt… ennél jóval magasabbak vannak a világban! (Jelzem, hogy a befektetési világ költségeiről, az egyes megoldások költségszerkezetéről, összehasonlításáról még fogok itt írni.)
Nem igaz a piacvezető ügynökség hatezres létszáma, de nem igaz a háromezres sem. Az lehet, hogy az ereszd-el-a-hajam rendezvényeken, és a díszelőadásokon, vagy sokszor az irodákban is ott vannak, de nem dolgoznak, csak jól érzik magukat a legtöbben (tartoznak valahová). Az MLM-rendszerben sokszor csupán magára köt szerződést sok munkatárs, és csupán a befektetési világ megismerése, a hitelpiac információi csábítják őket a hálózatba – az alapokat valóban meg lehet tanulni egy szakmailag korrekt tudású csapatban (na, van ilyen is néhány).
Céges, vagy zártkörű rendezvényre beszökni (mint a Figyelő) nem etikus, de praktikus: mai napig széles mosolyra fakadok, amikor eszembe jut, hogy egyszer egy hitgyülis rendezvényre belógtam a barátaimmal. Halálra röhögtük magunkat, amivel egyáltalán nem lógtunk ki a sorból, mindenki azt hitte, hogy a Szentlélek szállt belénk (vagy most száll ki az ördög). És egyszer-kétszer eltévedtem ismerősöm unszolására MLM-előadásra, ahol taps, dobolás, extázis és parasztvakító sziporka épp úgy volt, mint minden hálózatépítőnél.
A bnetes vezetők reakciója a cikk írása előtti újságírói kérésekre nagyon béna volt, de majd a PR-os és marketinges történészek egyszer ezt is lereagálják.
A Figyelő pontatlanságára ugyanebben a számban több ordítóan tragikus példa is akad. „Túl a világ végén” c. cikkük egyszerűen tragikus. Azzal kezdik, hogy „a fejlett országok a következő 1-2 évben 3500 trillió dollárnyi államkötvényt bocsátanak majd ki, hogy finanszírozzák a költekezést, és a mentőcsomagokat”. Ez butaság: az USA költségvetésének kiadási oldala csaknem 3 trillió (3000 milliárd) dollár, ami a fenti szám kevesebb, mint egytized százaléka. A lap sem forrást, sem hivatkozást nem említ. Majd a cikkíró kijön egy adu ásszal: nagy betűkkel, kiemelten írja: „az amerikai GDP 250-szeresét fogják állampapír útján kölcsönvenni” (a mentőcsomagok finanszírozására). Nos, a mentőcsomagok mindent összeszámolva nem érik el a 10 000 milliárd dollárt. A 3500 trillió dollár majdnem hatvanszorosan haladja meg a világ GDP-jét és sokszorosan a Föld pénzkínálatát és teljes vagyonát…. Ennyit a Figyelő "tárgyilagosságáról", "pontosságáról". (A cikknek mellesleg lesz folytatása a lap részéről és a megpiszkált ügynökség részéről egyaránt.)
Mi itt kitartunk a kóklerbrókerek általi csapdákra, huncutságokra figyelmeztetés mellett, és esküt teszünk a helyes pénzpiaci magatartás tanítása, és a korrekt független pénzügyi tervezés profizmusa mellett.