A devizahitelek elterjedésének okait kár firtatni. Tulajdonképpen képzeljük el, hogy szükségünk van egy autóra, és néhány kereskedőtől (a legközelebbitől, és a sógor komájától, nem szakmai szempontok alapján) tanácsot kérünk… (a párhuzamosság kedvéért tételezzük fel, hogy egyáltalán nem értünk az autókhoz, ahogy a hitelekhez sem!).
Kérdések átlagos esetben: milyen legyen, mire használnák, hány személyes legyen, mekkora csomagokkal utaznak majd, és mennyit szántunk rá havonta (részben hitellel finanszíroznánk). Gondolkodunk a válaszokon, amik a következőek lesznek: négy kereket, gurulás-képességet, néhány bőröndöt, négy-öt személyt, és havonta pár tízezret gondoltunk. És jó lenne, ha piros lenne…
Következő kérdés, hogy havi ötvenezret, vagy tizenkilenc ezret gondolunk jobb ajánlatnak. Természetesen a kisebbet – válaszolunk kacagva… Majd kigurulunk egy ilyennel:
Végülis autó, gurul, öt személyes, nagy a csomagtartója, alacsony a törlesztése, és még piros is!
Senki nem szólt (igaz, nem is kérdeztük!), hogy szervízgondok lehetnek, rozsdásodásra hajlamos, autópályatempóra képtelen, bár cserébe felejthetetlen egyedi szaga van…
Valami ilyesmi történt a devizahitelek esetében is. Senki nem szólt a kockázatokról.
Alapvetően – pénz-szakmailag – devizában eladósodni alacsony, és nem emelkedő kamatkörnyezetű, valamint gyengülő árfolyamú devizában érdemes. Eszerint nagy marhaságot csináltak azok, akik erős forintnál (viszonylag és átmenetileg gyenge, tehát erősödésre hajlamos devizában) adósodtak el. Ráadásul a bankválság, a banki bizalomhiány (az egymást átvágó bankárok és csontvázas banki hiper-termékek) még be is tettek ennek, sőt, a svájci jegybank elengedte a frankot (a jenről nem is beszélve!).
Elméletileg tudni kellene, hogy devizában eladósodáskor az árfolyam kedvezőtlen irányú változásának fennáll a veszélye. Ez azt eredményezheti, hogy (gyengülő) forintban kifejezve egyre magasabb terhet ró az adósra a fennálló devizatartozás törlesztése.
Kamatláb kockázat: változó kamatozású devizahitelek esetében fennáll annak a kockázata, hogy az irányadó kamatláb mértéke (pl.: EURIBOR az Euró esetében) emelkedik, így emelkedik a kamatteher. (Fix kamatozású devizahitelek esetében a futamidő alatt bekövetkező esetleges kamatlábcsökkenés előnyeit visoznt nem lehet realizálni.)
Árfolyamkockázat kezelése: olyan devizában adósodjunk el, amiben a bevételeink keletkeznek, hiszen ekkor fedezve van a kockázat. Esetleg határidős tőzsdei ügyletekkel is fedezhetjük a kockázatot (forward, és futures ügyletek), de ehhez már szakemberre van szükség. Vállalati, export és import hitelek esetén többször mód és szükség van erre.
Kamatlábkockázat kezelése: amennyiben a kamatlábak tartós emelkedésére számítunk, akkor fix kamatozású hitelt érdemes felvenni, csakhogy ezzel alig számolhat az, aki örül, hogy hitelt kap. Ha a kamatláb változása nem, vagy nehezen jósolható, de inkább a csökkenés a valószínű, akkor változó kamatozású hitelt vegyünk föl. Ha a kamatok mindkét irányban jelentősen eltérhetnek, akkor a rövidlejáratú hitelekkel mérsékelhetjük a kamatláb kockázatot.
Ez az elmélet, csakhogy ezekre egy lakáshitelnél szinte lehetetlen egyedül odafigyelni (futamidő, ismeret és veszélyérzet hiánya, tanácstalanság, és az eufória a hitel és az ingatlan megszerzésének örömével...).
A pirosautó analógiája a jég- vagy árvízkárt szenvedett gazdák, vagy a devizahitelesek megsegítése. Miért is?! – mondaná az egyszeri celeb. A természeti katasztrófára, káreseményekre már kitalálták a biztosítást. Ide most egy északi példát linkelek, ne érjen a reklám vádja. Ugyanakkor már lap.hu oldal is létezik, ami százával hozza a megoldásokat. Nem állami segítség kell, hanem ész…
A devizaalapú hitellel rendelkező banki ügyfél külön díj felszámítása nélkül jelenleg is átválthatja forintra a devizahitelét, amiről jogszabály is rendelkezik. Igaz, most jócskán kitolna magával (bebetonozná a jelenlegi árfolyamon az – eddig elméleti – árfolyamveszteségét). Banki szakemberek szerint sem jó üzenet az adósoknak, hogy nem-törlesztés esetén állambácsi megóvja majd őket a hitel visszafizetésének kötelezettségétől. S vajon miért nem jutott eszébe annak a forinthitelre váltás, aki 300 feletti Euro / HUF árfolyamnál vett fel devizahitelt, és elérte a visszaerősödő forint a 270 alatti szintet?! Egy ilyen húzással teljesen legálisan elérhető volt 10-15% árfolyam-nyereség, majd ezután egy kamatkockázattól mentes forinthitel kamata (vagy visszatörleszthette volna a 10-15%-kal csökkent tőketartozást). Mellesleg – szakmai szemmel – alapvetően szociálpolitikai problémáról van szó, aminek megoldása nem banki feladat.
Forinthiteleknél még továbbra is létezik kockázat. Félő, hogy a forinthitelek elterjedésével eltompulnak majd megint a kockázatok kérdéseit taglaló hangok, vélemények. A forinthiteleknél az alapkamat emelése a legnagyobb veszélyforrás. A forinthitelek kamata logikusan együtt mozog a jegybanki alapkamattal, csak míg az euró és frank, valamint a jen és dollár esetében a nullához konvergáló kamatszint inkább emelkedhetett. (Wiki kamatok) A gazdaság számainak és körülményeinek és a jegybank szándékának függvénye az alapkamat. Kiegyensúlyozott, biztonságos gazdaság, alacsony (és csökkenőre tervezett!) költségvetési hiány, valamint jó kormányzati kommunikáció együttesen szükséges a jegybanki alapkamat alacsony szintjéhez. Ezek közül csupán az utóbbi hibádzik manapság... Mindezek komoly hatással lesznek a forinthitelek kamataira! Előny a forinthitel mellett, hogy bármikor veszteség nélkül előtörleszthető. Ebben verhetetlen a devizahitelekhez képest.
A banki magatartási kódex szerint a bank csak indokolt esetben emelhet a kamaton: piaci változásokkal kell indokolja az esetleges emelést.
Legnagyobb kockázata a hiteleknek az ügyfél élethelyzetének változása. Erre azonban szerencsére már számtalan tervezhető és rugalmas megoldás létezik a független pénzügyi tervezők palettáján.
