Tanulságok és tippek
Tájékozódjunk!
A lusta, kényelmes ügyfél komoly nyereséget hoz a bankoknak: a lekötetlenül heverő pénzek, a drága bankszámlacsomagok, a kemény büntetőkamatok a hitelkártyára mind ilyen tételek. Gyakran érdemes tehát megnézni, mi a számunkra legkedvezőbb termék. Azt se feledjük, hogy a tőkevédelmet nem adják ingyen, s nem csak a nominális ráfizetés, hanem az elmaradt hozam is veszteség.
Hűtlenkedjünk!
A bankok gyakorlatilag büntetik a hűséget: aki például magas hozamot akar a betéteire, az jobban jár, ha hordozgatja a pénzét egyik pénzintézettől a másikig, hogy mindig az új ügyfeleknek járó kondíciókkal tudjon lekötni.
Szelektáljunk!
Önállóan is nekiállhatunk kutatni és információt gyűjteni az egyes termékekről és szolgáltatásokról. Jó forrás a PSZÁF honlapja, és kitűnő segítséget adnak a független pénzügyi tervezők (díjukat - ha az ügyfél fizeti - ne sajnáld, hiszen biztosan a díja többszörösét spórolja meg számodra, erről kimutatást is kérhetsz tőle, de ha az általa közvetítet termékek jutalékot tartalmaz, arról szintén kötelességük írásban beszámolni). Pusztán kényelemből nem ajánlatos feleslegesen keverni a különböző futamidőre szóló, eltérő kockázatú termékeket, ha mégis több különböző termék mellett döntesz, akkor azok futamideje illeszkedjen céljaidhoz, és vagy te, vagy a termékek (egy része) legyenek rugalmasak a szükséges mértékben. Minimális pluszráfordítással inkább több szerződést tanácsos kötni, de csak azt kell megvenni, amire valóban szükségünk van.
Gyanakodjunk!
Minden olyan terméknél gyanakodjunk, amelynél a befektetési rész állítólag kockázatmentesen magas hozamot termel; főleg, ha hitelből akarják azt ránk sózni. Ne feledjük azt sem, hogy egy szerződés keretében minden apró momentumnak ára van, ha ahhoz akár csak egyetlen paramétert meg kell változtatnia az ügyintézőnek.
Kételkedjünk!
Sosem szabad maradéktalanul hinni a tanácsadónak; az elmúlt hónapok eseményei fényesen bizonyították, hogy senki sem lát a jövőbe, még az elemzők sem.
Elemezzünk és tervezzünk!
... de ez már egy külön szakma.
Számos alkalommal írtunk már itt a hitelkártyákról. Írtunk a hitelkártyák 
Ám még ez sem minden. A hitelintézetek szinte minden esetben banki költség, készpénzfelvételi díj, vásárlás ellenértéke sorrendben használják fel a beérkező ügyfélpénzt. Így ha mondjuk 60 ezer forintot költöttünk, de az adott hónapban a kártyával kapcsolatban 2 ezer forint banki díj is felmerült, akkor a 60 ezer forintos utalásból a bank előbb leveszi e díjat, majd úgy érzékeli, hogy csak 58 ezer forintot törlesztettünk. A következmények egyértelműek: bár abban a hitben vagyunk, hogy időben fizettünk, mégis nyöghetjük a büntetőkamatot.
Ismerős csillagos megjegyzés, figyelmeztetés a pénzügyi termékek értékelésénél, hogy a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve? A magánbefektetők mégis szeretnek a múlt alapján dönteni, például akkor szállnak be egy részvénybe, ha az már jó sokat emelkedett, vagy akkor ijednek meg a forinttól, amikor az éppen zuhan. E megközelítés súlyos veszteségekhez vezethet, s sajnos sokszor a pénzügyi értékesítők is rossz irányba terelik az ügyfeleket.
Amikor az ügynökök pénzügyileg kevésbé szakértő ügyfeleknek azért mutogatnak briliáns múltbeli hozamokat, hogy felébresszék bennük a kapzsiságot és rábeszéljék őket valami nagy kockázatú termékkombinációra, az kifejezetten tisztességtelen megközelítés. Másfelől, bármilyen termék eladásához lehet megfelelően ínycsiklandó grafikont gyártani. Másfél éve például azzal sózták rá az emberekre a kínai alapokat, hogy milyen szépen emelkedik a görbe, most pedig azzal, hogy irreálisan leesett az áruk, ezért milyen olcsók.
A múltbeli hozamsorokat azonban mi is hasznosan alkalmazhatjuk. Megnézhetjük például, melyik alapkezelő, illetve nyugdíjpénztár hogyan szerepel a versenytársaihoz képest. Érdemes mindig viszonyhozamhoz (benchmarkhoz) képest is megítélni a teljesítményeket. Ha egy intézmény tartósan meg tudja verni a hozamversenyben a konkurenseket és a benchmarkot, az valós szakértelemre utal.
Természetesen a tőke- vagy hozamvédelem örömteli, ha valamely egzotikus piacba invesztál valaki, csak éppen nem biztos, hogy a legolcsóbb megoldás. Aki például 3 éves futamidejű, kínai részvényekben utazó tőkevédett alapot választ, az maga is modellezheti a befektetést. Ha 100 forintjából 71,2 forintért 12 százalékos hozamú állampapírt vesz, rögtön eléri, hogy ha a maradék 28,8 forint el is vész, lejáratkor meglesz a kezdeti tőke. Vagyis, előállította magának a tőkevédelmet, a 28,8 forintot pedig beteheti maga is kínai tőzsdeindexbe vagy nyíltvégű kínai alapba. Ha ugyanezt az alapkezelő végzi a garantált alapban, akkor ő opciót vásárol a kínai piacra, amely azt biztosítja, hogy emelkedés esetén többszörös nyereség képződik ahhoz képest, mint amit az ügyfél maga egy mezei nyílt végű alappal elérhet. Csakhogy az esetleges extraprofit nem kis része az alapkezelőnél marad. A tőkevédett alapok ugyanis drágák, ráadásul nem pusztán az éves alapkezelési díj miatt: a termék kialakításánál, a mögöttes opciók megkötésénél is felmerülnek rejtett költségek. Emellett mostanság, amikor szinte minden nagy befektetési bank gondokkal küzd, fontos hangsúlyozni, hogy a garantált alapok háttéropcióit a magyar pénzintézetek nagy londoni házakkal kötik, ezért a partner- és országkockázat sem elhanyagolható.
Nem túlzás azt állítani, hogy a banki termékfejlesztők kreativitása a költségtételek kimunkálásában csúcsosodik ki. Embert próbáló feladat lenne valamennyi jogcímet összeszámolni, amelyen több-kevesebb díjat legombolnak az ügyfelekről, és mire az ember azt gondolná, hogy kiismerte a struktúrát, addigra újabb innovációkkal rukkolnak elő. Így e helyütt csak a jéghegy csúcsát jelentő „lehúzásokat" említjük meg.
A bankkölcsönök esetén a késedelmes törlesztés borsos ára lehet sokkoló. Nemcsak, hogy ketyegni kezd a normális kamatra rárakódó, 3–20 százalékos késedelmi kamat, de az sem példa nélküli, hogy sokszoros áron kiszámlázzák az A/4-es papír és a bélyeg költségét is. Így már az első írásbeli felszólítás 10 ezer forintba kerülhet, a második mondjuk 20 ezerbe, minden további levél pedig darabonként 40 ezer forintba. Ha az ügyfél valami miatt módosítani szeretné a hitelszerződés feltételeit, általában – költségplafon nélkül – a kintlévőség 2 százalékával számolhat (vagyis egy 10 milliós tartozásnál ez kapásból 200 ezer forint), és ennek akár a duplája is lehet – sőt, akár 8 százalék, mint például a néhány éve működő ÁHF Általános Hitel és Finanszírozási Zrt. esetében –, amit előtörlesztési díj címén az adósra számlázhatnak. A lejárat előtti törlesztésért ráadásul több pénzintézet már abban a pillanatban megterheli az ügyfelet, amint az jelzi igényét: a szándéknyilatkozat ára azonnal néhány ezer forint.
Különleges (bár karrierjét nyugaton már befutott) innováció a lekötött bankbetét és a befektetési alapok kombinációja, ahol két „normális", de más-más funkciót betöltő (mi több, különböző befektetői rétegnek való) termék felesleges összekapcsolásáról van szó. A konstrukció megnyerő: van egy csábító banki kamat, és annak az ígérete, hogy igen alacsony kockázat vállalásával extra hozamhoz és mindeközben rugalmas megtakarításhoz juthatunk, ha a bankbetét mellett legalább ugyanannyi pénzt befektetési alapban is elhelyezünk.
Nos, konstrukciós hibából több is akad. Rögtön mindjárt az, hogy a mézesmadzagnak szánt akciós kamat, amellyel a befektetőt 1–2 éves időtávra behúzzák a bankba, valójában csupán néhány hónapra vonatkozik, annak letelte után viszont akár a felére is visszaeshet. A másik buktató az, hogy egy rövid távú jövőbeli kamatígéret keveredik össze a befektetési alapok múltbeli hozamával. A valóságban semmi nem garantálja számára azt, hogy a pár hónapos akciós betéti kamaton felül pontosan mekkora hozamot tehet majd zsebre e megoldással, arról pedig sosem szól a fáma, hogy a befektetési alapos rész esetleges vesztesége éppenséggel le is nullázhatja a betétlekötésen képződő kamatot, sőt akár a befektetett tőke egy részét is elviheti. Vagyis az ügyfél éppenséggel kevesebb pénzt is kézhez kaphat, mint amennyit betett.
Az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépés jelenleg az eddigi teljes magán-nyugdíjpénztári megtakarításról történő önkéntes lemondást jelentené, az összeg további sorsa még nem egyértelmű. Ezért az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépést – a Stabilitás Pénztárszövetség álláspontjával egyetértve – nem javasoljuk egészen addig, amíg jogszabályi szinten nem tisztázzák az átlépőknek nyújtott kompenzációt és a befizetések nyilvántartásának és befektetésének kérdését. 
Röviden: az állami nyugdíj lehet, hogy biztos, csak a mértéke nagyon-nagyon bizonytalan. A nyugdíjasok szegénységének mértéke csak a kérdés. A felosztó-kirovó rendszer a mai befizetéseket, levonásokat (amit a ma aktív keresők béréből von le) helyezi ki a mai nyugdíjasok felé. A rendszer időbeli, demográfiai, gazdasági, és társadalmi anomáliái miatt teljesen bizonytalan mértékű nyugdíjat fog biztosítani – minden ez ellen tiltakozó, ezt esetleg cáfolni próbáló politikai nyilatkozat ellenére.
Maradjak, vagy menjek?
A nyugdíjasok 58%-a (1,7 millió személy) öregségi nyugdíjas, részarányuk az utóbbi 3 évben 2 százalékponttal emelkedett. A korbetöltött öregségi nyugdíjasok száma 1 millió 442–, a korhatár alattiaké 276,8 ezer. A másik népes csoport a rokkant nyugdíjasoké. A rokkantsági (korbetöltött és korhatár alatti) nyugdíjasok száma három év alatt (6,5%-kal) 750 ezer főre csökkent. A korbetöltött rokkant nyugdíjasok száma 2010 elején 371 ezer fő volt, 14,5 ezerrel több, a korhatár alattiaké 379 ezer fő, 43,4 ezerrel kevesebb, mint 2009. január 1-jén. A nyugellátásban részesülők száma összesen 2 millió 730 ezer fő, több mint háromnegyede öregségi és öregségi jellegű nyugdíjas. (A maradék hétmillió többsége kiskorú, tanulmányokat folytat, munkanélküli, nem-termelő, eltartott, minimálbéres, két-minimálbéres, gyesen-gyeden-gyáson stb.-n van, külföldön adózik, és néhányan dolgozgatnak...)
Egyik tipikus eladósodás-típus autókkal történt. 
Néhány évvel később egy Swift már másfélszer-kétszer annyiba került, míg a saját használtért az eredeti ár (800-900 ezer) felét, de inkább harmadát adták. Elérhető volt azonban hitel, igaz, mai ésszel eszeveszett kamattal (kétjegyűvel, ami nem egyessel kezdődött), de hát ki számolt akkor utána?! Eleinte egymilliós hitel volt egy új autón átlagosan, a vételár fele, majd a következő cserénél (amikor megint a használtért alig harmadát kaptad, az új meg kétszer annyi lett) kitalálták a 10%-os önrészt, sőt, elszaporodtak a reklámok a beugró nélküli, 100%-ban hitelből finanszírozott autót! Ekkor egy átlagos hiteles autón már két-három milliónyi hitel volt. A forinthitel mellett „feltalálták a frankos hitelt, aminek a kamata alig 6-12 % volt (pénzügyileg kulturáltabb országokban ugyanez a hitel 2-3% kamattal ketyegett). Soha senki nem magyarázta el, hogy mi az a devizakockázat, árfolyamkockázat, ország-kockázat, illetve, hogy ezeket lehet-e, és hogyan lehet kezelni. Ész nélkül vettek fel hiteleket autókra, sokszor 10 (!) éves futamidővel. Mit ér újkori árához képest egy 5 éves autó, és hol tart ekkor egy annuitásos hitel tőketartalma? És mit ér egy 10 éves autó? Olyannyira nem volt téma a devizahitelek kockázata, hogy még számos autókereskedő is beleszaladt ugyanebbe a csapdába! (Igaz, ott eleinte a márkaképviseletek viselték a behozatal költségeit, a kereskedőnek csak „Showroom” szerepe volt. Később már ráterhelték nem csak a behozatal költségeit a kereskedőkre (vám, áfa, illetékek, forgalomba hozatal, stb.), hanem a teljes vételárat kifizettették velük, és „lehetővé tették” mindezen költségek hitellel történő fedezését. Naná, hogy devizahitellel! Szinte rákényszerítették a kereskedőket az ügyeskedésekre, a hitelügyintézők, bankok és biztosítók jutalékaira, amitől – ugye – már érdekeltté tették a kereskedőket a magas jutalékot fizető pénzügyi termékek értékesítésére, szemben az ügyfélközpontúsággal… De ez egy másik történet lenne.
Másik tipikus eladósodási hiba a lakáshitelek piacán történt, ahol – régi rögzülések miatt – az ingatlan tulajdon lebegett mindenki szeme előtt, minden áron. Míg egy átlagos autóhitelnél egy-két millióval, legfeljebb hárommal adósodott el valaki, addig az ingatlanpiacon tíz-húsz milliós hitelek sem voltak ritkák, sőt – az akkor szabályok szerinti hitelfedezet arányában, akár jövedelemigazolás nélkül – simán lehetett valakinek félszáz milliós adóssága, akár svájci frank alapon. 
A harmadik tragikus
Évekig, hosszú évekig képesek a teljesen fölösleges többletterheket viselni, cipelni és fizetni ezek a családok. Súlyos tízezreket finanszíroznak, mintha csak az ablakon dobálnák ki, hiszen sem termék, sem szolgáltatás nincs mögöttük (hacsak magát az eredeti hitelt nem tekintjük szolgáltatásnak, de a drága hitelt ne tekintsük korrekt szolgáltatásnak). Döbbenetes, hogy egy jó hitel ma egymillió forintonként (futamidőtől függően; 7-20 év között) hatezer-húszezer forintos törlesztő részlettel „ketyeg”. Ma sokmilliós „jóhitel” törlesztő részletével lenne egyenlő néhány százezer forintnyi „rosszhitel” törlesztése, mely utóbbit szomorúan fizetik több millió háztartásban! Mindemellett nem a hiteltől kell félni, hanem a tervezetlen, rossz hiteltől. De legalább tessék kitölteni 
És most akkor képzeljük el ugyanezeket a tízezreket évekig – de nem mínusz, hanem plusz előjellel! Nem egy hitelintézet THM-jeként kidobálva, hanem megtakarítások sorozataként! Néhány év alatt hasonló eredményre juthatunk, csak pozitív számokkal. Igaz, lassabb a folyamat, hiszen a befektetések tervezhető átlagos hozama alatta van a rosszabb hitelek THM-jeinek… De működik az elszegényedés és leszakadás mintájára a gazdagodás és anyagi felemelkedés is! Következő bejegyzésünk ezekről a megtakarítási számlákról, gyűjtési lehetőségekről, a felemelkedésről, gazdagodásról fog szólni. Az elszegényedés átlagos időtartama, vagy annál nem sokkal hosszabb idő alatt meg is lehet gazdagodni!
Rengeteg weboldalt találunk, ahol a hitelek felvételére buzdítanak, hajmeresztően laza, vagy annak tűnő feltételek mellett (jövedelemigazolás nélküli hitel, fedezet nélküli hitel, személyi kölcsön, gyorskölcsön, stb.). Ugyanakkor a jogszabályok (szinte túl) szigorúak lettek: egyik szemem sír, a másik nevet. Túl szigorúak a jogszabályok, mert például nem a devizahiteleket kellett volna betiltani, hanem a fedezetlen, ellenőrizetlen, kezeletlen kockázatú devizahiteleket. És még mindig túl engedékenyek a szabályzók, hiszen nem csapnak le azokra a hitelt ígérő vásárlói csoportokra, ahol a legbecsaphatóbb, leginkább sebezhető, leghiszékenyebb emberek állnak sorba és fizetik a soha meg nem kapott hitelért a törlesztő részleteket. (Ha ennyiből nem érted, akkor klikk 
Soha nem fognak ebből a csapdából kijönni, 
Fantasztikus hangok, emlékezetes slágerek, sikerek, örömök…
Miért van ez így? Magyarországon a nagy többség elköveti az alapvető pénzügyi hibákat: rendszeresen nemcsak elkölti azt, amit keres, de hiteleket is vesz fel, és ráadásul nem csak nem tanul meg befektetni, hanem eszébe sem jut a megtakarítás kérdése. Attól, hogy hirtelen valaki rivaldafénybe kerül, felkapják stúdiók, TV, újságok, a sok-sok tartalommegosztó oldalak velük vannak tele, attól még nem tanul meg bánni a pénzzel. Miért is tudna a pénzzel bánni?! Addig korábban alig volt miből, és amikor vége van a szűk időknek, akkor azonnal próbálja pótolni a mögötte lévő évek elmaradt álmait: egy kabrió, egy plazmatévé, egy kis lakás, majd egy nagyobb ingatlan (sokszor erőn felül eladósodva)… A brutálisan rászakadt pénztől 
(És akadnak sajnos szép számmal olyanok, akik – kókler tanácsadók sugallatára – rossz befektetéseket indítva, kockázatokat vállalva (úgy, hogy erről mit sem tudtak) az első változatnál is gyorsabban fenekére csaptak vagyonkáiknak. Róluk már nem írok most, ahogy azokról a sztárocskákról sem, akik az adóhatóság „legnagyobb adósok listája” 
Még, hogy nem szól bele a politikus az árfolyamokba?! (1) Március második felében 4%-ot gyengült a forint. Nézzük, milyen hírek voltak abban az időben (az egyszerűség kedvéért a Hírkereső oldalán kerestem rá a nagy kormánypárt, és a fizetőeszközünk nevére).
Többször is felmerül annak a lehetősége, hogy a devizahiteleseket „megsegítenék”. Olyan ez a gondolat, mintha a viharkár elleni biztosítással nem rendelkező gazdákat viharkár esetén, vagy az ártéren építkezőket, akik nem kötöttek (mert nem köthettek) árvíz elleni biztosítást, árvíz esetén kártalanítanák. Kapaszkodj meg, mindkettőn komolyan elgondolkodott már mindkét nagy párt, jobbról-balról hangoznak el ilyen őrült ötletek. Talán csak a szakértő(bb) Bajnai-kormány nem állt elő ilyen pénzügyi butasággal. Pedig csak egy-egy pofon kellene annak, aki ártéren építkezik (de legalább alá kellene vele íratni egy nyilatkozatot, miszerint tudomásul veszi, hogy ártéren árvíz lehet, és ilyen kár esetén minden felelősséget vállal. 
Ugyanígy a mezőgazdasági károk ellen önmagát nem biztosító gazdákkal alá kellene íratni egy nyilatkozatot, hogy mezőgazdasági kár (jég-, vihar, árvíz, belvíz, stb. kár) esetén, ha nem köt kockázati biztosítást, akkor nem fog nyavalyogni, sírni-ríni, tüntetni, hápogni, hanem tudomásul veszi, hogy hülye volt. Érdekes, ez Vietnámban miért nem merül fel?! Ki fogja „kártalanítani” azt az előrelátó, kockázatkerülő gazdát, aki biztosította önmagát, javait és jószágait, de azokat nem érte mégsem kár?! Ki fogja visszafizetni a lottón egyetlen találatot, vagy annyit sem elért szerencsejátékost?!
A devizahitelesek kondíciói még mindig kedvezőbbek
Ez így együtt már tiszta Amerika: felelőtlenség, Isten-érzet, túlköltekezés, túlvállalás, ingatlanpiaci boom (látszólag), társadalmi tévhitek, szűklátókörűség, olcsóbbodó hitelek, elfelejtett és kezeletlen kockázatok, „salto mortale”, és nagybani felelőtlenség a kormányok, és az összes többi szereplő – bank, biztosítók, felügyeleti szervek, ügyfelek – részéről. A rézdrótot válogató kis kínai gyerek nagyságrendekkel (!) gazdagabb egy átlagos amerikai állampolgárnál! 
Jó lenne már felébredni, kijózanodni, és levetni a Superman jelmezt. Nem, nem igaz, hogy nem fog bennünket a golyó, és nincs antigravitációs cipőnk, szuperszámítógépünk sem, és nem tudjuk átvenni a Világ irányítását! (Tudtad, hogy a Superman IV. azért olyan gagyi, mert menet közben tetemesen megvágták a költségvetést, és ettől lelépett a teljes Special Effect Team. Nna, ne nekünk ilyen speciális effekteket gyártó, devizakockázat ellen védő szupercsapatunk sincs!)