Még úgysem volt itt könyvajánló...

"Ez a könyv bombaként hatott. Ritka eset. mikor imperialista kormányzati-nagyvállalati rendszerünk egyik belső embere tárja fel nyíltan a hálózat működését. Nagy áttekintésről és erkölcsi bátorságról tanúskodó munka."
(John E. Mack, a Harvard egyetem professzora, Pulitzer-díjas író)

A szegényeket tervszerűen eladósítják, a gazdagokat pedig meggyőzik, hogy pénzüket – például olajmilliárdjaikat – az Egyesült Államok cégei által előállított termékekre, illetve az ő szolgáltatásaikra költsék. Az eszközökben nem válogatnak.

"Mi most birodalom vagyunk és amikor cselekszünk,
a magunk valóságát hozzuk létre, a történelem cselekvői
vagyunk és önök, mindannyian, csak annyit tehetnek,
hogy tanulmányozzák, amit teszünk".
(Bennfentes a 2005-ös elnökválasztási Bush-gangből.)

Amikor a globalizáció kapcsán az amerikai imperializmus világhódító törekvéseiről hallunk, hajlamosak vagyunk legyinteni: „már megint egy újabb őrült összeesküvés-elmélet”.

Az Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai című önéletrajzi könyv azonban ezt nem engedi. A szerző ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy maga is részese volt országok tönkretételének. Nem kell persze elhinni Perkins minden szavát. Már csak azért sem, mert túlságosan is kényelmes lenne elfogadni az alapüzenetet: a világ minden bajának oka az Egyesült Államok.

Könyve olvastán azonban nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a világgazdaság működéséről alkotott kép néhány, eddig hiányzó mozaikkockája a helyére kerül.

"A pénz, amiből olyan létesitményeket épitenek, mint a vizierőművek, a főutak vagy a kikötők, valójában szinte sohasem jutott el az illető országba. A pénzt átutalták washingtoni bankokból Houstonba, San Franciscóba vagy New Yorkba, az ottani bankokhoz, ahonnan majd az összes a nagy US korporációkhoz került. Azokhoz, melyekről mostanában annyit hallottunk, mint pl. a Halliburton és a Bechtel. Aztán ezek a korporációk megépitették ezeket a létesitményeket, amelyek mindenek előtt a szóban forgó országok dúsgazdagjainak kényelmét szolgálták.
Az elektromosságot, a főutakat, a kikötőket ritkán használták azok, akiknek leginkább szükségük lett volna rájuk. Viszont az ország ott maradt egy hatalmas adóssággal és olyan nagy lett ez az adósság, hogy azt aligha tudják visszafizetni. Igy aztán egy adott alkalommal, mi, gazdasági bérgyilkosok, visszamegyünk az országba és azt mondjuk: "Nézzétek, sok pénzzel tartoztok nekünk és nem tudjátok fizetni az adósságot. Ezért adjátok el nekünk olajatokat egy igazán alacsony áron vagy szavazzatok velünk egy ENSZ szavazáskor vagy adjatok nekünk területeket katonai támaszpontok céljára vagy küldjetek katonai egységeket valamelyik országba, ahol a segitségeteket akarjuk.

... Fontos megérteni, hogy amit én csináltam, nem volt törvényellenes. Nem illegális. Az kellene, hogy legyen. De nem az. Nos, ha mondjuk egy bankár vagyok és odamegyek magához és rábeszélem önt, hogy vegyen fel egy kölcsönt, melyről tudom, hogy sohasem tudja visszafizetni, nos az büntetendő. Azért biróságra tudnának vinni vagy (...) Az törvénybe ütközik. De nemzetközi szinten nem törvényellenes. Mi írjuk a törvényeket."

Ugye, hogy magunkra ismerünk?!

Nos, ezért kellhet a független pénzügyi tervezés...