A butaság, és rosszindulat határtalan, de nem csak a kóklerbrókereknél: a Figyelő már sokadszor ugrik a vezető biztosítási ügynökségre: „Több tízezer ügyfele súlyos veszteségeinek árnyékában tavaly is szép növekedést tudott elérni a rendkívül agresszíven értékesítő Broternek-csoport.” – írják.
Önmagában már itt látszik a sarkítás, a rosszindulat, az irigység és az összemosás: megpróbálják elhitetni, hogy a bnetes ügyfelek mindegyike „súlyos veszteségeket” szenvedett el. Ez egyszerűen nem igaz.
A cégcsoport - MLM-rendszerből fakadó súlyos hibái és hátulütői ellenére - nehezen kritizálható a termékpaletta kérdésében. Egyszerűen profik a megoldások (a maguk nemében), mérhetetlenül erős alku-pozícióból tárgyalnak a partnereikkel, mely előnyök egy részét átadják ügyfeleiknek (és persze menedzsmentjüknek).



A Figyelő szerint a brókerek „tökéletesen motiváltak”, ami messze nem igaz, legtöbbször kényszervállalkozók, nulla alapfizetéssel, kötésre és hálózatépítésre kényszerítve, szinte minden áron (tisztelet a kivételnek!).
A kombinált hitelek messze nem „roppant előnytelen” és a lap által említett kockázat a kombi terméknél kezelhető, szemben a hagyományos annuitásos hitel kockázataival, melyet az „utcai” bankok egyáltalán nem kezelnek, hanem áthárítanak az ügyfélre. A kombinált hitel egy bonyolult termék, lehet benne tévedni (tudatlanságból és szándékosan). A kombi hitelt lehet profi módon használni 1.) és 2.).
A visszaírásokról már írt e blog korábban. Minden területen voltak visszaírások, ez nem az említett cégcsoport egyedi sajátja. Visszaírásokat legtöbbször az okozott, hogy extrém magas éves befektetési összeget javasolt a kóklerbróker (naná, ettől függött a jutaléka!), amit azután az ügyfél nem tudott finanszírozni.
Sőt, sokszor valótlanul azt állította a kókler, hogy az éves befektetést csak két évig kell fizetni, vagy az egy összegben befektetésre szánt összeget fektette be úgy, hogy megfelezte, és a felét az első, másik felét a második éves díjba fektette, majd díjmentesítést javasolt (jutaléka megvolt, így meg is maradt, az ügyfél meg le van sajnálva).

A CIG partnerségéről csak annyit, hogy leginkább magyarsága, valamint az eseti alszámla minimális költsége az a két nyomós indok, ami alapján ezt választja a magyar befektető. Díjszerkezetük egyértelmű, több ponton kedvező, van, amiben a legjobb (nem mindenre, de ez már egy független pénzügyi tervező ajánlása és elemzése alapján kell, hogy eldőljön).
Összességében a magas jutalék sem igaz. (Az MLM-guruk hatalmas jutaléka nem a szerzési, hanem a vezetői jutalékokból tevődik össze, de ezt nehéz megérteni. A költségekről, költségszerkezetről érdemes mindent tudni annak, aki ebben a szakmában dolgozik, ugyanakkor az ügynökök minimális kisebbsége van igazán tisztában a valódi költségekkel, amikre még ki fogok térni későbbi bejegyzésben.) Röviden a költségekről: egy húsz éves konstrukció jutaléka (amit az ügynökségnek kifizetnek, és az MLM-szabályok alapján nagyon aránytalanul szétosztanak), kb. az első éves díj másfélszerese, ritkán a kétszerese. Tehát például egy 20 x 300.000 Ft-os befektetésnél 450.000.- Ft. Hatmillióból tehát alig félmillió. Tíz százalék alatti árrés?! Ez korrekt… ennél jóval magasabbak vannak a világban! (Jelzem, hogy a befektetési világ költségeiről, az egyes megoldások költségszerkezetéről, összehasonlításáról még fogok itt írni.)
Nem igaz a piacvezető ügynökség hatezres létszáma, de nem igaz a háromezres sem. Az lehet, hogy az ereszd-el-a-hajam rendezvényeken, és a díszelőadásokon, vagy sokszor az irodákban is ott vannak, de nem dolgoznak, csak jól érzik magukat a legtöbben (tartoznak valahová). Az MLM-rendszerben sokszor csupán magára köt szerződést sok munkatárs, és csupán a befektetési világ megismerése, a hitelpiac információi csábítják őket a hálózatba – az alapokat valóban meg lehet tanulni egy szakmailag korrekt tudású csapatban (na, van ilyen is néhány).

A bnetes vezetők reakciója a cikk írása előtti újságírói kérésekre nagyon béna volt, de majd a PR-os és marketinges történészek egyszer ezt is lereagálják.
A Figyelő pontatlanságára ugyanebben a számban több ordítóan tragikus példa is akad. „Túl a világ végén” c. cikkük egyszerűen tragikus. Azzal kezdik, hogy „a fejlett országok a következő 1-2 évben 3500 trillió dollárnyi államkötvényt bocsátanak majd ki, hogy finanszírozzák a költekezést, és a mentőcsomagokat”. Ez butaság: az USA költségvetésének kiadási oldala csaknem 3 trillió (3000 milliárd) dollár, ami a fenti szám kevesebb, mint egytized százaléka. A lap sem forrást, sem hivatkozást nem említ. Majd a cikkíró kijön egy adu ásszal: nagy betűkkel, kiemelten írja: „az amerikai GDP 250-szeresét fogják állampapír útján kölcsönvenni” (a mentőcsomagok finanszírozására). Nos, a mentőcsomagok mindent összeszámolva nem érik el a 10 000 milliárd dollárt. A 3500 trillió dollár majdnem hatvanszorosan haladja meg a világ GDP-jét és sokszorosan a Föld pénzkínálatát és teljes vagyonát…. Ennyit a Figyelő "tárgyilagosságáról", "pontosságáról". (A cikknek mellesleg lesz folytatása a lap részéről és a megpiszkált ügynökség részéről egyaránt.)
Mi itt kitartunk a kóklerbrókerek általi csapdákra, huncutságokra figyelmeztetés mellett, és esküt teszünk a helyes pénzpiaci magatartás tanítása, és a korrekt független pénzügyi tervezés profizmusa mellett.