A hitelkártyák története alig ötven éves: 1949-ben egy McNamara nevű bankár a barátaival ebédelni ment egy neves New York-i étterembe, és csak fizetéskor vette észre, hogy nincs nála a tárcája. Ebéd közben éppen a vevőkártyákról beszélgettek, így McNamara fejében megszületett egy olyan bankkártya terve, amely nem üzlethez kötődik, hanem egy bankhoz, és mindenféle helyen, üzletben, étteremben, benzinkúton stb. használható, hiszen ez esetben a bank fizet az üzleteknek, és a bank számlázza a tételeket az ügyfélnek. Az ügyfélnek tehát elég egyetlen kártya mindenféle vásárláshoz, a cégeknél pedig nemcsak törzsközönségük vásárolhat korlátlanul. (Természetesen a bank a cégektől százalékot, az ügyfelektől éves díjat szed.) 1950-ben McNamara bankja, a Hamilton Credit Corporation ki is adta az első, akkor még kartonból készített bankkártyát, a Diners Club kártyát, ekkor még csak exkluzívan 200 tagnak. (Az amerikai városi legenda szerint így lett az első hitelkártya neve „Ebédelők kártyája”, hiszen az ötlet ebéd közben született, noha valójában inkább a célközönségre, az üzletemberekre utaltak ezzel.) Év végére már 20 ezer Diners Club kártya volt forgalomban. 1958-ban megjelent az American Express és a Bank Americard (Visa) is a hitelkártya-piacon.
Legyünk azért igazságosak, a Western Union 1914-ben, még az első világháború előtt, hűségkártyát bocsátott ki ügyfeleinek fémlap formájában. Szintén ekkor jelent meg a fém telegramkártya, a telefonkártya elődje, és a Sears amerikai áruházóriás első hitelkártyája. Ezeket követte a MobilOil legjobb ügyfeleinek járó hitelkártya.
--
A Dunabank azzal írta be magát a magyar bankkártya történelem könyvébe, hogy kibocsátotta az első hazai „hitelkártyát” (az idézőjelet az magyarázza, hogy a Dunakártya mai szemmel nézve valójában betéti, vagy "debit" kártya volt, hitelkerettel. "Dunahitelkártya - a bizalom névjegye" volt a szlogen. Konkrétan arra emlékszem, hogy amikor ezzel fizettem, akkor a boltos hölgyike hátrakiáltott a főnöknek jó hangosan, enyhe gúnnyal a hangjában: "A zúr dunakártyával fizeeeet!" És mindenki áthúzott a másik sorba, hiszen soha nem tartott rövid ideig, ameddig kézzel átnézték a letiltott (már akkor sem rövid) listát. Az igazsághoz tartozik, hogy az OTP hamarabb, sőt, az MKB még hamarabb volt kártyával piacon, pár hónappal megelőzték a Dunabankot, de utóbbié volt az egyetlen országos fizetőkártyás megoldás (a Dunabank a Postával működött együtt...) Szép emlékek jönnek elő talán a Aranypók, Szivárvány, S Modell, FER, Ofotért, Keravill, Paletta, Röltex, Főfotó, Ápisz, Azúr, Amfora, Téka, Domus, Bútorker, Voláncom taxi, ÁFOR nevekre, akik először fogadták el a kártyát.
A kártya már induláskor „hitelkártyaként” funkcionált, bár annak idején ez a 20.000 forintos kéthavi átlagfizetésnyi hitelkeret még nagyobb vonzerőt jelentett, mint a mai kínálatban. A kártyák indulásának első 10 évében 30-100%-os növekedést élveztek évről évre! El kellett terjednie, ugyanis ahol nem terjedt el időben, ott kitalálták a használói: Az orosz "bio-bankkártya" kartonalapú lett egy orosz kis faluban, Garlovóban (Kostromskaya). Anyaga karton, bár kifejlesztőit nem a környezetvédelem vezérelte, hanem a kocsmai készpénzkímélet. A falvacska lakói azzal indokolták találmányuk bevezetésének szükségességét, hogy lakóhelyükön a családfők egész fizetésüket elverték a helyi kocsmában. A falu emiatt lépett be a papír-bankkártya korába. A fizetésüket hitel formájában jóváírják számukra kartonpapír-darabkájukon, és különböző színű pecsétekkel jelzik a még felhasználható összeget. A gorlovói ezzel a bankkártyával élelmiszereket és bizonyos élvezeti cikkeket tud vásárolni (kivéve vodka!). Ismerős lehet ez a rendszer itthon is mostanában...
Korabeli mosolyfakasztó történet ez is: amíg az OTP Bank egyedül a minden hónap 26-i záróegyenlegre adta a teljes havi kamatot, addig az ügyfelek átvitték a pénzüket a Postabankba, majd az OTP számlazárásának napjára, 1 napra visszavitték az OTP-be. Így mindkét banktól megkapták a havi kamatot ugyanarra a pénzükre. A kamatos kamatot kedvelők minden hónapban meg is szüntették az OTP számlájukat, mert így az OTP egyből kifizette a kamatot is (amúgy csak év végén), amit szintén be lehetett fektetni. 
A jelenség az OTP Bank és a Postabank fiókhálózatában minden hónap 25-én és 27-én tömegjeleneteket idézett elő. Az OTP Bank a lakossági folyószámla bevezetéséig úgy reagált a problémára, hogy amennyiben a számla a szerződéskötéstől számított egy hónapon belül megszűnt, úgy az OTP Bank napi kamatszámítást alkalmazott.
Hiába van tele a Homár és még oly sok fogyasztóvédelmi öntudatra ébresztő oldal a bankok elharapózó pofátlanságaival, azért a bankkártya használatot még évtizedekig tanulhatja az átlag magyar...
A bankkártyák használatát, működését 2007. március elsejétől az új pénzforgalmi szolgáltatásokról és elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet szabályozza. a PSZÁF (nem elégg intve óvatosságra, de mégis) tájékoztat a kártyákról, és alaposan tájékoztat hitelfelvétel ügyében. Kun János tanulmányában még kissé túlzásba is viszik a pénzhelyettesítők összeállítását.
A PSZÁF a hitelkártyák használatát egészen jól magyarázza el. De azt még senki soha el nem magyarázta az átlag magyar embernek, hogy miként lehet megválni a hitelkártyáktól! A magyar ember nem tud hitelkártyát használni. Erről szól a következő bejegyzés.
