Itt tegyünk egy kitérőt: a befektetési megoldások többsége nagyon jó középhosszú és hosszú távú célok finanszírozására, mint nyugdíj, ingatlan, gyermekek támogatása, későbbi életjáradék elérése, stb. Hozzáadott értéke a megoldások nagy részének az adómentesség, illetékmentesség, esetleg adó-visszatérítés, perelhetetlenség, inkasszózhatatlanság, stb. A gond és disznóság az éves rendszeres megtakarítások mértékével volt és van! Általában a szakma azt mondja, nyugaton ez is a gyakorlat, hogy az éves jövedelem mintegy 10-15 (némely öregebb demokráciákban 20) %-át tartós befektetésekben tartják (más kérdés, még fogom ezt is taglalni, hogy milyen befektetésekben érdemes tartani a megtakarításokat). Természetesen csupán egy része szabad, hogy „éves díj” legyen, ami rendszeresen odakerül. A többit az ún. eseti alszámlán, gyakorlatilag a fenti előnyöket is élvezve, de bármikor elérhetően érdemes tartani. Sok-sok hasznuk lenne a Unit Linked (UL) konstrukcióknak (PSZÁF kiadvány róluk), a befektetési alapoknak, ha korrektül bánnának vele a tanácsadók. Itt nálunk pedig nem hajlandóak az emberek egy forintot sem félretenni. Pedig ha tudnák, hogy mekkora szarban lesznek nagyon is sokan!! Lásd itt: nyugdíj téma RTL-en (vigyázz, sokkoló!).

Megéri csalni? Nem ritkák a szakmában a nyolcjegyű jövedelmek (még korrektek is akadnak közöttük ;-) hiszen az MLM-rendszer sajátossága dobja a nagyot ezeken a jövedelmeken, nem pedig a közvetlen ügyfelezés). Az üzleti vezetők gyakran "nem veszik észre" az ilyen ügyleteket (megelőzni meg lehetne!), mivel a vezetői jutalékokat, prémiumokat már kevésbé írják vissza, vagy a karrier-egységeket, szakmai pozíciókat megtarthatják visszaírás esetén is.