email:

maholnap@lawyer.com
QFP a minőségi független pénzügyi tervezés csapata QFP
Kedvenc blogjaim: Kioktató blog
Gazdagodó blog
Marketing blog
Lacfi Ági stílus tanácsadó
Kedvenc pihenőhelyem: : Kehidakustány

Lacfi Ági stílus tanácsadó

QFP info

a STÍLUS maga az EMBER

Friss topikok

Pénzügyi tanulságok és tippek

2011.08.14. 01:40 maholnap

Tanulságok és tippek

Tájékozódjunk!
A lusta, kényelmes ügyfél komoly nyereséget hoz a bankoknak: a lekötetlenül heverő pénzek, a drága bankszámlacsomagok, a kemény büntetőkamatok a hitelkártyára mind ilyen tételek. Gyakran érdemes tehát megnézni, mi a számunkra legkedvezőbb termék. Azt se feledjük, hogy a tőkevédelmet nem adják ingyen, s nem csak a nominális ráfizetés, hanem az elmaradt hozam is veszteség.

Hűtlenkedjünk!
A bankok gyakorlatilag büntetik a hűséget: aki például magas hozamot akar a betéteire, az jobban jár, ha hordozgatja a pénzét egyik pénzintézettől a másikig, hogy mindig az új ügyfeleknek járó kondíciókkal tudjon lekötni.

Szelektáljunk!
Önállóan is nekiállhatunk kutatni és információt gyűjteni az egyes termékekről és szolgáltatásokról. Jó forrás a PSZÁF honlapja, és kitűnő segítséget adnak a független pénzügyi tervezők (díjukat - ha az ügyfél fizeti - ne sajnáld, hiszen biztosan a díja többszörösét spórolja meg számodra, erről kimutatást is kérhetsz tőle, de ha az általa közvetítet termékek jutalékot tartalmaz, arról szintén kötelességük írásban beszámolni). Pusztán kényelemből nem ajánlatos feleslegesen keverni a különböző futamidőre szóló, eltérő kockázatú termékeket, ha mégis több különböző termék mellett döntesz, akkor azok futamideje illeszkedjen céljaidhoz, és vagy te, vagy a termékek (egy része) legyenek rugalmasak a szükséges mértékben. Minimális pluszráfordítással inkább több szerződést tanácsos kötni, de csak azt kell megvenni, amire valóban szükségünk van.

Gyanakodjunk!
Minden olyan terméknél gyanakodjunk, amelynél a befektetési rész állítólag kockázatmentesen magas hozamot termel; főleg, ha hitelből akarják azt ránk sózni. Ne feledjük azt sem, hogy egy szerződés keretében minden apró momentumnak ára van, ha ahhoz akár csak egyetlen paramétert meg kell változtatnia az ügyintézőnek.

Kételkedjünk!
Sosem szabad maradéktalanul hinni a tanácsadónak; az elmúlt hónapok eseményei fényesen bizonyították, hogy senki sem lát a jövőbe, még az elemzők sem.

Elemezzünk és tervezzünk!
... de ez már egy külön szakma.

1 komment

Címkék: befektetés tippek pénzügyi tervező qfp

Hitelkártyákon elbukott összegek - hitelkártya és huncutságai

2011.08.14. 01:26 maholnap

Hitelkártyákon elbukott összegek

Számos alkalommal írtunk már itt a hitelkártyákról. Írtunk a hitelkártyák történetéről, annak helyes  és kókler használatáról. A sok akcióikból elsőre azt gondolhatnánk a hitelkártyáról, hogy nem üzlet a banknak, hiszen ingyen használják az ügyfelek a bank pénzét, és ha rendesen időben feltöltik a kártyájukat, akkor valóban nem kell érte fizetniük (legfeljebb az egyébként tetemes éves kártyadíjat). Milyen átverés lehet tehát a hitelkártyákkal?

Lépjünk túl azon, hogy az éves fix díj – a beetetést szolgáló kezdeti időszak után – meglehetősen magas, ez ugyanis még teljesen elfogadható. Az igazi trükk a tájékozatlan, a figyelmetlen, vagy a kényszerhelyzetbe kerülő ügyfél megkopasztása. Ahogy az egyik bankár fogalmazott: „Szeretjük a trehány, nemtörődöm hitelkártyásokat". Ha ugyanis az ügyfél készpénzfelvételre használja ezt a plasztiklapot, vagy pontatlan a törlesztéssel, illetve ha fogyasztásikölcsön-lehetőségként gondol rá, akkor a gatyája is rámehet a kamatra. Ráadásul a bankok minden apró hibát drákói szigorral torolnak meg.

Készpénzt felvenni egyes kártyákkal nem is lehet, de ha igen, akkor is rettentően drágán (2,5–3,5 százalék a jellemző díj). Ennél durvább tétel az, hogy bármilyen kis összegű és kis idejű csúszás a feltöltésben súlyos következményekkel járhat. Ha a 30 napos kamatmentes időszak után akár csak két nappal törleszt valaki, akkor is a 32 napos időszakra számolják fel a bankok a kamatot. Ha véletlenül az elvártnál kisebb összeget fizet vissza, akkor sincs kegyelem. Ha például 80 ezer forintért vesz egy hűtőszekrényt, de a kamatmentes időszak utolsó napján csak 70 ezret törleszt, 10 ezret pedig egy nappal később, akkor a 10 ezer forint után 31 napnyi kamatot kell fizetnie, de a 70 ezer forint után is törleszthet 30 napnyit.

Ám még ez sem minden. A hitelintézetek szinte minden esetben banki költség, készpénzfelvételi díj, vásárlás ellenértéke sorrendben használják fel a beérkező ügyfélpénzt. Így ha mondjuk 60 ezer forintot költöttünk, de az adott hónapban a kártyával kapcsolatban 2 ezer forint banki díj is felmerült, akkor a 60 ezer forintos utalásból a bank előbb leveszi e díjat, majd úgy érzékeli, hogy csak 58 ezer forintot törlesztettünk. A következmények egyértelműek: bár abban a hitben vagyunk, hogy időben fizettünk, mégis nyöghetjük a büntetőkamatot.

Szerencsére sok banknál megoldható, hogy a kamatmentes időszakok maximális kihasználásával valamely folyószámlájáról automatikusan egyenlítsük ki a hitelkártyával elköltött összeget, kiegészítve a banki költségekkel. Itt legfőképp arra kell figyelni, hogy legyen megfelelő fedezet a másik számlán. Ha nincs vagy bármilyen okból nem kerül át időben a pénz, biztos lehetünk benne, hogy mi húzzuk a rövidebbet.

1 komment

Címkék: átverés bankkártya butaság hitelkártya becsapás kókler kóklerbróker creditcard hitelkártyától megszabadulni

A múltbéli hozamok és a közük a jövőhöz

2011.08.14. 00:57 maholnap

Múltbeli hozamok fals beállítása

Ismerős csillagos megjegyzés, figyelmeztetés a pénzügyi termékek értékelésénél, hogy a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve? A magánbefektetők mégis szeretnek a múlt alapján dönteni, például akkor szállnak be egy részvénybe, ha az már jó sokat emelkedett, vagy akkor ijednek meg a forinttól, amikor az éppen zuhan. E megközelítés súlyos veszteségekhez vezethet, s sajnos sokszor a pénzügyi értékesítők is rossz irányba terelik az ügyfeleket.

Nem csupán a tanácsadók és az ügynökök, hanem a bankfiókok értékesítői is gyakran rosszul interpretálják a múltat. Például lebeszélik az ügyfelet a kötvényalapról, mert az hónapokon át esett, elfelejtve, hogy éppen jó beszállási pontnál tart a piac. Plasztikus példa a kínai részvényalapok, vagy a nagy nemzetközi ingatlanpiaci alapok közelmúltbeli története is: ezeket az ügynökök akkor kezdték tömegesen ajánlani, amikor már mesés magasságokba szöktek a múltbeli hozamok – annak ellenére, hogy az éves 40–60 százalékos nyereség éppen nem a további nyereséget, hanem inkább a korrekciót valószínűsítette.

Amikor az ügynökök pénzügyileg kevésbé szakértő ügyfeleknek azért mutogatnak briliáns múltbeli hozamokat, hogy felébresszék bennük a kapzsiságot és rábeszéljék őket valami nagy kockázatú termékkombinációra, az kifejezetten tisztességtelen megközelítés. Másfelől, bármilyen termék eladásához lehet megfelelően ínycsiklandó grafikont gyártani. Másfél éve például azzal sózták rá az emberekre a kínai alapokat, hogy milyen szépen emelkedik a görbe, most pedig azzal, hogy irreálisan leesett az áruk, ezért milyen olcsók.

A múltbeli hozamsorokat azonban mi is hasznosan alkalmazhatjuk. Megnézhetjük például, melyik alapkezelő, illetve nyugdíjpénztár hogyan szerepel a versenytársaihoz képest. Érdemes mindig viszonyhozamhoz (benchmarkhoz) képest is megítélni a teljesítményeket. Ha egy intézmény tartósan meg tudja verni a hozamversenyben a konkurenseket és a benchmarkot, az valós szakértelemre utal.

Szólj hozzá!

Címkék: erkölcs mlm átverés veszteség brokernet pénzügyi becsapás broker kókler kóklerbróker etikátlan brokernet

Tőkegarantált huncutság, garantált tőke - de kinek?

2011.08.14. 00:49 maholnap

Tőkegaranciával elaltatott veszélyérzet

Az elmúlt években a befektetési alapok piacán a garantált (más néven tőkevédett, illetve hozamvédett) alapok váltak a legnépszerűbbé. Ennek fő oka a könnyű értékesíthetőség, és a megszeppentett befektetői tapasztalat. A sales-es banki kollégák is szeretik a csábító marketingüzenetet: „Ha ilyen termékbe fektetsz, akkor nem veszíthetsz a tőkédből, de ha jól teljesít a kiválasztott piac, még extrahozamot is kaphatsz!"

Mindez így is van, de azt azért vegyük észre, hogy mondjuk három-négy évre a tőkevédelem elég csekély ígéret. Hogy megértsük a működésüket, csináljunk mi magunk egy tőkevédett (tőkegarantált) alapot, amely részesedik a részvények áremelkedéséből, de árfolyam-esés esetén a befizetett tőkét nem bukjuk el, négy éves futamidő mellett. Ma beszedünk ebbe az alapba mindenkitől egymillió Ft-ot. Ebből a pénzből - befektetett milliónként - 708.425 Ft-ért veszünk négy év múlva lejáró állampapírt, ami évente 9%-os hozamot hoz. Ugyanis ilyen hozam mellett pont kerek egymilliót fogunk visszakapni négy év múlva. (Az egymilliót elosztottuk 1,09 a negyediken-nel) Tehát nyugodtan alszunk, már meg is van a tőkegaranciánk. Bármi történik, a pénzünk meglesz. Maradt közel 300 ezer forintunk, amiért veszünk vételi, vagy eladási opciót egy előre rögzített áron mondjuk egy magyar részvényre, vagy bármi egyébre. Az opció azt jelenti, hogy ha például négy év múlva a részvények ára többe kerül, mint amilyen árfolyam mellett én jogot vettem a vételre, akkor élve a jogommal mondjuk megveszem az OTP részvényt az opció kiírójától az előre rögzített 4.000 Ft-ért, miközben a piacon el tudom adni 6.000 Ft-ért. Ekkor a tiszta hasznom 2.000 Ft mínusz az a díj, amit ki kellett fizetnem az opció megvásárlásáért. Ha az adott napon lehet venni a piacon 3.500 Ft-ért OTP részvényt, akkor persze nem leszek bolond élni a 4.000 Ft-os vételi jogommal, hanem búsulva kidobom az opciós papírjaimat a kukába, hiszen akkor azok semmit sem érnek. Tehát maradt vigaszdíjul az állampapírba fektetett pénz, ami a hozamokkal együtt pont egymillió lesz. Persze ez az egymillió forint az infláció miatt már csak 71%-át éri a négy évvel ezelőtti összegnek, de ezzel kevés ember szokott törődni. (forrás: www.penzugyeink.com)

Ha akarok hozamgaranciát is vállalni, akkor csak annyi a különbség a tőkegaranciához képest, hogy mondjuk 1.030.000 Ft-ot osztok 1,09 a negyediken-nel, így lejáratkor négy évre tudok adni még 3% hozamot is. Ekkor persze még kevesebb maradt az opció vásárlására.

Természetesen a tőke- vagy hozamvédelem örömteli, ha valamely egzotikus piacba invesztál valaki, csak éppen nem biztos, hogy a legolcsóbb megoldás. Aki például 3 éves futamidejű, kínai részvényekben utazó tőkevédett alapot választ, az maga is modellezheti a befektetést. Ha 100 forintjából 71,2 forintért 12 százalékos hozamú állampapírt vesz, rögtön eléri, hogy ha a maradék 28,8 forint el is vész, lejáratkor meglesz a kezdeti tőke. Vagyis, előállította magának a tőkevédelmet, a 28,8 forintot pedig beteheti maga is kínai tőzsdeindexbe vagy nyíltvégű kínai alapba. Ha ugyanezt az alapkezelő végzi a garantált alapban, akkor ő opciót vásárol a kínai piacra, amely azt biztosítja, hogy emelkedés esetén többszörös nyereség képződik ahhoz képest, mint amit az ügyfél maga egy mezei nyílt végű alappal elérhet. Csakhogy az esetleges extraprofit nem kis része az alapkezelőnél marad. A tőkevédett alapok ugyanis drágák, ráadásul nem pusztán az éves alapkezelési díj miatt: a termék kialakításánál, a mögöttes opciók megkötésénél is felmerülnek rejtett költségek. Emellett mostanság, amikor szinte minden nagy befektetési bank gondokkal küzd, fontos hangsúlyozni, hogy a garantált alapok háttéropcióit a magyar pénzintézetek nagy londoni házakkal kötik, ezért a partner- és országkockázat sem elhanyagolható.

Szólj hozzá!

Címkék: garancia befektetés erkölcs átverés abszurdisztán alap csapda befektetési becsapás kókler garantált koklerbroker kóklerbróker

Rejtett költségek a banki termékeknél

2011.08.14. 00:36 maholnap

Rejtett költségek

Nem túlzás azt állítani, hogy a banki termékfejlesztők kreativitása a költségtételek kimunkálásában csúcsosodik ki. Embert próbáló feladat lenne valamennyi jogcímet összeszámolni, amelyen több-kevesebb díjat legombolnak az ügyfelekről, és mire az ember azt gondolná, hogy kiismerte a struktúrát, addigra újabb innovációkkal rukkolnak elő. Így e helyütt csak a jéghegy csúcsát jelentő „lehúzásokat" említjük meg.

Noha a betétnél elvileg a bank fizet az ügyfélnek kamatot, az élet számtalan példával szolgál arra, hogy valójában e téren is jócskán van mód trükközésre. Az egyik kisebb bank, a Banco Popolare például az akciós betétekből 0,25 százalékot kapásból lecsíp, méghozzá mókás jogcímen: ez a betétlekötési díj – vagyis fizessen az ügyfél, amiért hajlandó a banknak kölcsön adni. Az egyszeri díjat egyébként a lekötendő összegből vonják el, mielőtt még teljesítenék a lekötési megbízást, ami azért trükkös, mert így nem húzza le az ajánlatok összevetésére alkalmas egységesített betéti kamatlábat (ebkm) sem, amelynek elvileg az esetleges költségek levonása után a ténylegesen kifizetendő kamat mértékét kellene jeleznie.

A bankkölcsönök esetén a késedelmes törlesztés borsos ára lehet sokkoló. Nemcsak, hogy ketyegni kezd a normális kamatra rárakódó, 3–20 százalékos késedelmi kamat, de az sem példa nélküli, hogy sokszoros áron kiszámlázzák az A/4-es papír és a bélyeg költségét is. Így már az első írásbeli felszólítás 10 ezer forintba kerülhet, a második mondjuk 20 ezerbe, minden további levél pedig darabonként 40 ezer forintba. Ha az ügyfél valami miatt módosítani szeretné a hitelszerződés feltételeit, általában – költségplafon nélkül – a kintlévőség 2 százalékával számolhat (vagyis egy 10 milliós tartozásnál ez kapásból 200 ezer forint), és ennek akár a duplája is lehet – sőt, akár 8 százalék, mint például a néhány éve működő ÁHF Általános Hitel és Finanszírozási Zrt. esetében –, amit előtörlesztési díj címén az adósra számlázhatnak. A lejárat előtti törlesztésért ráadásul több pénzintézet már abban a pillanatban megterheli az ügyfelet, amint az jelzi igényét: a szándéknyilatkozat ára azonnal néhány ezer forint.

Meglepetések az online bankolás során is adódhatnak. A Raiffeisen Bank egy vállalati kliense például nemrégiben pusztán azért kényszerült több tízezer forint megfizetésére, mert lemondta néhány internetes állandó átutalási megbízását. Ez azért bosszantotta módfelett, mert előzetesen tisztázta az ügyintézővel, hogy az online átutalások ingyenesek, az pedig meg sem fordult a fejében, hogy lemondásuk tetemes büntetést von maga után. Persze hiába reklamált: attól, hogy az efféle költség a józanul gondolkodó embert váratlanul éri, a banknak végső soron igaza volt: a közel 40 oldalas kondíciós listában most is fellelhető ez a tételenként 1500 forintos költségelem.

Szólj hozzá!

Címkék: bank hitel pénz befektetés csalás átverés abszurdisztán becsapás kókler kóklerbróker

Furcsa banki termékek - kapcsolt hibridek

2011.08.14. 00:29 maholnap

Különleges (bár karrierjét nyugaton már befutott) innováció a lekötött bankbetét és a befektetési alapok kombinációja, ahol két „normális", de más-más funkciót betöltő (mi több, különböző befektetői rétegnek való) termék felesleges összekapcsolásáról van szó. A konstrukció megnyerő: van egy csábító banki kamat, és annak az ígérete, hogy igen alacsony kockázat vállalásával extra hozamhoz és mindeközben rugalmas megtakarításhoz juthatunk, ha a bankbetét mellett legalább ugyanannyi pénzt befektetési alapban is elhelyezünk.

Nos, konstrukciós hibából több is akad. Rögtön mindjárt az, hogy a mézesmadzagnak szánt akciós kamat, amellyel a befektetőt 1–2 éves időtávra behúzzák a bankba, valójában csupán néhány hónapra vonatkozik, annak letelte után viszont akár a felére is visszaeshet. A másik buktató az, hogy egy rövid távú jövőbeli kamatígéret keveredik össze a befektetési alapok múltbeli hozamával. A valóságban semmi nem garantálja számára azt, hogy a pár hónapos akciós betéti kamaton felül pontosan mekkora hozamot tehet majd zsebre e megoldással, arról pedig sosem szól a fáma, hogy a befektetési alapos rész esetleges vesztesége éppenséggel le is nullázhatja a betétlekötésen képződő kamatot, sőt akár a befektetett tőke egy részét is elviheti. Vagyis az ügyfél éppenséggel kevesebb pénzt is kézhez kaphat, mint amennyit betett.

A harmadik buktató a likviditással kapcsolatos: a megtakarítás befektetési alapos felét az akciós betét lekötési idejénél jellemzően hosszabb időre kell a bankban elhelyezni, s így – hiába van szó nyíltvégű befektetési jegyekről – idő előtt csak veszteséggel (például a sima visszaváltásnál 1 százalékponttal magasabb díj ellenében) juthatunk a pénzhez.

Mit lehet tenni? Egyszerű: el kell felejteni a bank által egybecsomagolt két terméket, s „saját kezűleg" elkülöníteni a betétbe szánt és a befektetési alapba való pénzt. Amit csak rövid távon tudunk nélkülözni, azt tegyük akciós betétbe – akkor is, ha a kamat egy picivel alacsonyabb, mint a kapcsolt termék betéti részénél. Amiről pedig több évre is lemondhatunk, azt a pénzt a betéttől teljesen függetlenül fektessük egy nyíltvégű befektetési alapba.

Vagy forduljunk független pénzügyi tervezőhöz, aki pontosa az igényeink, lehetőségeink és céljaink szerint segít válogatni a pénzpiaci termékek és szolgáltatások között

Szólj hozzá!

Címkék: bank befektetés csalás átverés termék alap lehúzás betét pénzügyi befektetési becsapás kókler koklerbroker kóklerbróker

Maradjak, vagy visszalépjek? Belépjek, kilépjek, vagy lelépjek?

2010.11.09. 23:47 maholnap

Maradjak, vagy visszalépjek? Belépjek, kilépjek, vagy lelépjek?

Sok kérdés, sajnos egyre több kérdés tisztázatlan nyugdíj-ügyben. Nehéz tisztán látni, de szükség van a józanságra, egyet-kettőt érdemes rá aludni, de tétlenkedni tilos. Nézzük, hogy mit tudunk, mi biztos, mi bizonytalan, és milyen lehetséges lépések állnak előttünk.
Amit tudunk:
Az Országgyűlés által október 25-én elfogadott, nyugdíjpénztári rendszert érintő, törvények alapján a magán-nyugdíjpénztári tagoknak 2011. december 31-ig lehetőségük van átlépni az állami nyugdíjrendszerbe, a pályakezdőknek nem kötelező a magán-nyugdíjpénztári belépés és az eddig 8 százalékos magán-nyugdíjpénztári tagdíj átutalását pedig átmenetileg, 2011. december 31-ig felfüggesztik.
Legegyszerűbb tény, már-már axióma: nagyon kevés nyugdíjunk lesz, ha így mennek tovább a dolgok. A jelenlegi nyugdíjhelyzetről egy korábbi cikkbe beemeltem egy jól sikerült videót. Ennél még sokkal több meglepetések érik, és érhetik az embert…
A magán-nyugdíjpénztári tagok egyéni számlájára a következő 14 hónapban nem érkezik tagdíj befizetés. Ettől függetlenül a pénztárak a továbbiakban is a jogszabályok alapján, a lehető legnagyobb körültekintéssel kezelik minden pénztártag vagyonát, így kár nem éri őket – nem számolva az elhappolt befizetések és azok hozamainak kiesésével.
A 14 hónap alatt kieső magán-nyugdíjpénztári tagdíjak sorsáról sajnos még nem rendelkezünk információkkal, a kormány – ígérete szerint – erről a későbbiekben hoz majd döntést. Ami erről eddig kiszivárgott, az alkotmányellenes, jogszabályellenes, vagy / és diszkriminatív megoldás volt, tehát messze nem biztos még semmi (a kapkodáson és harácsoláson túl).
Mit jelentene – a kormány által hőn áhított, általa erősen javasolt, humbug-adatokkal és ködös ígéretekkel megtámogatott – átlépés?
Az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépés jelenleg az eddigi teljes magán-nyugdíjpénztári megtakarításról történő önkéntes lemondást jelentené, az összeg további sorsa még nem egyértelmű. Ezért az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépést – a Stabilitás Pénztárszövetség álláspontjával egyetértve – nem javasoljuk egészen addig, amíg jogszabályi szinten nem tisztázzák az átlépőknek nyújtott kompenzációt és a befizetések nyilvántartásának és befektetésének kérdését.
Én nem dőlnék be nekik...
Magyarországon 3 pillérű nyugdíjrendszer működik (működött), mely pillérek a következők:
 
  • Állami nyugdíjrendszer
  • Kötelező magánnyugdíjpénztárak
  • Önkéntes megoldások
Azért csak működött, mert jelenleg zavaros hírek szállnak a fejünk fölött. A kormány a központi költségvetésbe irányítja át a magán-nyugdíjpénztári befizetéseinket, mely „einstand” mellé nagyon zavaros kommunikációt körít (amit ráadásul egy kiflicsücsökről Tescoban, illetve egy Lockheed Martin fegyvergyár-ügy és szenátoros diplomáciai kavarásban elhíresült  szőkeség szájába ad). Arra ösztönzik a magán-nyugdíjpénztár tagokat, hogy lépjenek vissza az állami nyugdíjrendszerbe.
Nézzük meg, hogy honnan hová javasolják az átlépést:
Röviden: az állami nyugdíj lehet, hogy biztos, csak a mértéke nagyon-nagyon bizonytalan. A nyugdíjasok szegénységének mértéke csak a kérdés. A felosztó-kirovó rendszer a mai befizetéseket, levonásokat (amit a ma aktív keresők béréből von le) helyezi ki a mai nyugdíjasok felé. A rendszer időbeli, demográfiai, gazdasági, és társadalmi anomáliái miatt teljesen bizonytalan mértékű nyugdíjat fog biztosítani – minden ez ellen tiltakozó, ezt esetleg cáfolni próbáló politikai nyilatkozat ellenére.
A magán-nyugdíjpénztárak sorsa bizonytalan, és ennek jelenleg kizárólag a regnáló kormány okozta káosz és kapkodás az oka. Valószínű, hogy kisebb pénztárak megbillennek, kevésbé szerencsétlen esetben összeolvadnak nagyobbakkal majd, de szinte bizonyosan talpon maradnak.
Kérdések és válaszok:
Az új jogszabályok hogyan érintik az egyéni számlát?
A november 1-től hatályos jogszabály alapján a következő 14 hónapban a pénztártagok egyéni számlájára befizetés nem fog érkezni, de a számlák a befektetési eredményeknek megfelelő mértékben gyarapodni fognak. Abban az esetben, ha a pénztártag átlép az állami nyugdíjrendszerbe, az egyéni számláján felhalmozott megtakarítást a nyugdíjpénztár átadja a jogszabályban meghatározott állami szervnek.
 
Hol van biztonságban a pénzem?
A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások a pénztáraknál teljes biztonságban vannak, ezt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Pénztárak Garancia Alapja is biztosítja.
 
Mi történik, ha átlépek az állami nyugdíjrendszerbe?
A jogszabályváltozás lehetőséget teremt mindenki számára az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépésre, azt azonban a pénztártagok saját maguk döntik el, hogy átlépnek-e, vagy sem. Az átlépés feltételei és következményei azonban még nem tisztázottak, így azt egyelőre nem lehet megmondani, hogy milyen előnyöket jelent ez azoknak, akik az átlépés mellett döntenek. Hüvelykujj-szabályként javaslom, hogy képzelje el, hogy egy névre szóló, örökölhető, garantált vagyon-elemet a családi kasszából bedob egy feneketlen kútba, ahová mások is talán bedobálnak, de a kút mélyéről rögtön el is tűnik. Az ön pecázása e kút mélyéből majd akkor lesz aktuális, amikor néhány évtized múlva majd egyre kevesebben, egyre kevesebbet dobálnak bele abban a feneketlen kútba, miközben pecákkal egyre többen ácsorognak a kút körül…
 
Maradjak, vagy menjek?
A pénztártagokat megilleti a szabad választás joga, és egyéni élethelyzetét figyelembe véve kell a döntést meghoznia. A döntés során az alábbi tényezőket javasoljuk figyelembe venni:
  • ·        életkor: minél hosszabb a felhalmozási időszak (a nyugdíjig hátralévő idő), annál magasabb összeg gyűlik össze a magán-nyugdíjpénztári egyéni számlán, és a hozamingadozások is kiegyenlítődnek (a kútba is több hullana bele)
  • ·         kereset és várható kereset: a magasabb keresetűek (a mindenkori átlagkeresettel rendelkezők sajnos már ide tartoznak) magasabb nyugdíjra számíthatnak a magánnyugdíjpénztártól;
  • ·         a várható nyugdíj: a nyugdíj mértéke az állami rendszerben alapvetően az aktuális kormányzat által meghatározott, a magán-nyugdíjpénztáraknál legnagyobb mértékben a befizetett összegektől függ;
  • ·         gondoskodás: az állami nyugdíjrendszerben létező, feltételekhez kötött árva- és özvegyi nyugdíjellátás mellett a magán-nyugdíjpénztári felhalmozott megtakarítás teljes egészében örökölhető (a nyugdíjpénztárak már eddig is több tízezer esetben fizettek ki a tag egyéni számláján felhalmozott megtakarítást az örökösök, kedvezményezettek részére). Ez az örökölhetőség nincs az állami rendszerben.
 
Mi a helyzet az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokkal?
 
Nagyon fontos, hogy a nyugdíjrendszert érintő változások az önkéntes nyugdíjpénztárakat semmilyen módon nem érintik. Az önkéntes nyugdíjpénztárak továbbra is a nyugdíjcélú öngondoskodás kedvezményes lehetőségét kínálják tagjaiknak.
 
Ami biztos:
Egyéni és testre szabott megoldásokat lehet, és kell is találni ahhoz, hogy ne legyen majd nagy rés a munkajövedelem és az azt követő nyugdíj között. Ez a kisebb jövedelemmel rendelkezőket épp úgy érinti, mint a jelenleg komoly munkajövedelemmel, vagy / és vagyonnal rendelkezőket (természetesen már arányokkal).
A megoldások ezekhez léteznek, megtalálhatóak, ugyanakkor annyira széles palettán mozognak, hogy szakértelem nélkül komoly hibákat lehet elkövetni a választás során.
A fent felsoroltakon túl rengeteg lehetőség van a megtakarítások – akár állam által garantált, és adókedvezményekkel támogatott – kreatív összeválogatására. Egyéni, családi pénzügyi tervezés mindenképpen szükséges a teljeskörű, és független pénzügyi tervezés elindításához és az egyénileg optimális megoldó-csomag összeállításához, tartós és hatékony menedzseléséhez.

2 komment

Címkék: politika politikus nyugdíj átverés abszurdisztán megtakarítás becsapás kókler disznóság elkurvul nyugdíjtervezés magánnyugdíj

A mai hazai kókler nyugdíj rendszer

2010.11.09. 22:17 maholnap

A mai hazai nyugdíjrendszer

Az állami nyugdíjrendszer úgynevezett felosztó-kirovó rendszerként működik. Ez azt jelenti, hogy az állam az aktív dolgozóktól levont nyugdíjjárulékból fedezi a mindenkori nyugdíjasok támogatását. Ne takargassuk, elméletileg e rendszer előnye, hogy mentes a tőkepiaci és egyéb befektetési kockázatoktól. Ugyanakkor a hátránya óriási! A későbbi nyugdíj összegét mindig politikai szelek döntései irányítják és határozzák meg, az egyén alig lehet saját nyugdíjának összegére befolyással. Optimális működéséhez tehát elengedhetetlenül szükségesek az alábbi feltételek:
  • Gyermekszületések száma legalább el kell érje az eltartottak számát
  • A foglalkoztatottság is közel tökéletes kell legyen, hogy legyen kitől levonni a járulékokat. Ráadásul nem lehetnek nagy számban a járulékfizetés alól kibúvó egyének (lásd 800.000 rokkantnyugdíjas országa lettünk, a környező országokban együttvéve alig van ennyi!)
Magyarországon azonban ezek a feltételek döbbenetesen romlanak. Csökken a gyermekvállalási kedv, és ezen a hirtelen (sokszor meggondolatlanul) hozott gyerekcsinálási kormányzati ötletdömpingek sem segítenek rövidtávon. (Mikor is mondták azt, hogy "asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség"?) A rendszerváltás előtt az átlagos gyermekszám egy családban közelítette a 3-at. Ma jó, ha családonként egy gyermek születik. (Mi négyen vagyunk testvérek, most öt gyereket nevelünk, rajtunk nem múlik.)
Tény, hogy idősödő társadalmunkban egyre több a nyugdíjas korú, akit el kell „tartanunk”. Úgy kell őket eltartanunk, hogy közben egyre kevesebb aktív dolgozó fizet járulékot. Nem csak kevesebben dolgoznak, de még ráadásul tetemes mértékű a rejtett, szürke, esetleg fekete foglalkoztatott (nyugdíjuk várható mértékéről nem nekünk, és nem itt kell szomorkodnunk), rokkantnyugdíjasok hazája lettünk, egyre tovább tanulnak a fiatalok (tehát egyre később kezdenek dolgozni), valamint minél fiatalabb korosztályt nézünk, annál magasabb a munkanélküliség aránya (jelenleg a 18-25 éves korosztály . Sőt bizonyos trend megfigyelhető az egyre hamarabbi nyugdíjba vonulásról is. A nyugdíj összege – mivel a forrása apad – folyamatosan csökken. Küszöbön a sírig dolgozás, és az időskori elszegényedés drasztikus mértékben.
Alig vannak alkalmazottak, akiknek valóban minden forintja után adóznak, egyre több a vállalkozó, akik sajnos minimálbéren tengetik életüket, holott annál jóval többet keresnek.
További gond az úgynevezett Ratkó gyermekek problémája: Azok a gyermekek, akik a Ratkó korszakban (1950 és 56 között) születtek (mára már felnőttek), a közeljövőben (2013-20-ban) fogják elérni a nyugdíj korhatárt. A Ratkó korszakról azt érdemes tudni, hogy Magyarországon abortusztilalom és ráadásul gyermektelenségi adó is volt, amelynek következtében a népességgyarapodás üteme jelentősen felgyorsult: sok gyermek született. Ennek köszönhetően 2013-tól várható egy olyan nyugdíjba vonulási hullám, amelybe bele lehet rokkanni: hirtelen kerülnek át sokan, nagyon sokan kereső státuszból eltartott státuszba! Ha egy korfát megnézünk (ez azt ábrázolja, hogy mely korosztályban hányan élnek köztünk férfiak és nők), akkor jól látszik a világháború, és a Ratkó-korszak hatása:
Az állam – felismerve ezt a deformációt – 2013-tól törvényileg új számítási módszert vezetett be, amelynek következtében a nyugdíj mértéke – az aktív kereset korábbi 75%-ával szemben – a kereset 60%-ának megfelelő összeget jelent majd hamarosan. Gyakorlatilag a néhány év múlva nyugdíjba vonulóknak korábbi átlagkeresetük alig több, mint feléből kell majd megélni. Ez akkora űr lesz a korábbi keresethez képest, hogy szinte feldolgozhatatlan, kezelhetetlen lesz. Ráadásul – ha még lehet ezt rontani – a munkaviszony alapján nem mindenki fogja megkapni a maximált 60%-ot, (és lesznek, akik kimaradnak az állami nyugdíjrendszerből!). Sőt, nálunk is alkalmazzák az ún. Svájci indexálást, ami korántsem garancia arra, hogy a nyugdíj is a mindenkori jövedelmekkel arányosan fog emelkedni. A várható legmagasabb életkor (az élettartam) biztosan emelkedik, tehát egyre tovább élünk, egyre tovább kell eltartani az egyre több nyugdíjast.
Nem olyan szokatlan dolgok ezek: mindenütt volt baby-boom (ami nálunk a Ratkó-korszak volt)… Az elmúlt évtizedben az Európai Unió szinte minden tagállama valahogyan módosítani volt kénytelen a nyugdíjkorhatárt, sok helyen teljesen új szabályokat vezettek be, egyéni és különleges megoldásokat találtak. Ki akarnak jönni a pénzből.
Tudomásul kell venni, hogy minden nyugdíjrendszer működésének alapja az, hogy fenntarthatónak kell lenniük, és a hosszú távú fenntarthatóság mellett megfelelő színvonalú nyugdíjat kell biztosítani. Nem elég ma tisztességes nyugdíjat fizetni, annak fenntarthatónak is kell lenni tartósan. Ugyanakkor az elszegényedéstől is meg kell óvjon…
Mindezeket lefordítom: az évek során egyre kevesebbet ér majd ugyanaz a nyugdíjösszeg (az államtól), és egyre több hiány lesz az állami nyugdíjrendszerben.
Kötelező magánnyugdíjpénztárak: fontos szó a „kötelező”. Az állam 1998-ban bölcsen kötelezővé tette az állami nyugdíj kiegészítésére szolgáló magán-nyugdíjpénztárakba történő belépést. Indoka az volt, hogy az állampolgárok nem ismerik fel a nyugdíjuk jövőbeni várható elégtelenségét, bizonyosan kis mértékét, tehát ha önszántukból nem, akkor kötelezően kell, hogy megtakarítsanak erre a kiegészítő célra. Fontos, hogy a pénztár tőkefedezeti elven működik: a tagok az összegyűjtött pénzösszegeket a nyugdíjkorhatár elérése után egy összegben felvehetik, vagy – a statisztikai átlagéletkorig hátralévő hónapok számával elosztva – havi nyugdíjként kérheti. Ennek az állami felelősségvállalásnak köszönhetően a pénztárba belépő, bejelentett munkavállalók a bruttó bérük 9,5%-át kötelesek elhelyezni egy általuk választott magánnyugdíjpénztárba. Igazságosabb ez, mint a tisztán állami, hiszen itt a „saját nyugdíjunkat” gyűjtjük – nevesítve – egy számlán (tehát nem egy nagy feneketlen kútba, mint az államinál, ahol ezeket a pénzeket nem címkézik fel, hogy kitől származnak). Eddig ebből 8 százalék a tag választott magán-nyugdíjpénztárában vezetett egyéni számlájára került továbbutalásra (nevesítve, saját számlán), a fennmaradó 1,5 százalék pedig az állami Nyugdíjbiztosítási Alapba (TB nyugdíj) került továbbra is. A nem magánnyugdíjpénztár-tag munkavállalók esetében a teljes 9,5 százalék került a Nyugdíjbiztosítási Alapba.
A Nyugdíjbiztosítási Alap a munkavállaló bruttó bére után további 24%-ot kap a munkáltatótól. Magán-nyugdíjpénztári tag esetében tehát a bruttó bér 8%-a került a magánnyugdíjpénztárba, 25,5%-a pedig a Nyugdíjbiztosítási Alapba. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a magán-nyugdíjpénztártagok a nyugdíjkorhatár betöltésekor a Nyugdíjbiztosítási Alap által kalkulált nyugdíj háromnegyedét kapják majd meg, a fennmaradó részt pedig a magánnyugdíjpénztártól.
A pénztártagokat milyen garanciák védik?
A pénztártagok megtakarításainak biztonságát elsősorban a független letétkezelő, a nyilvános napi eszközérték nyilvántartás és a törvényileg korlátozott befektetési limitek teremtik meg. A törvényi kötelezettségek betartását a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) folyamatosan ellenőrzi, az esetleges hiányosságokat pedig szigorúan számon kéri. A pénztárak a Pénztárak Garancia Alapján keresztül is biztosítják a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások értékállóságát. Az Alap garantálja, hogy nyugdíjszolgáltatáskor a pénztártagok befizetéseik legalább inflációval növelt összegét megkapják.
Az állami nyugdíjrendszerben a munkavállalók jogosultságokat gyűjtenek a jogosultsági évek és a jövedelem függvényében, melyek alapján a nyugdíj összegének kiszámítása bonyolult, és nehezen átlátható. Kockázata, hogy az aktuális kormányzat mennyit tud nyugdíjkifizetésekre fordítani, erről lásd a következő részletes bejegyzést.
A magán-nyugdíjpénztárak esetében a nyugdíjat az egyéni számlán felhalmozott tőke és az elért hozam (a pénztár teljesítménye) határozza meg. Kockázata, hogy a gazdaság – állami költségvetés és a piacgazdaság – összességében milyen teljesítményt nyújt a felhalmozási időszakban.
A két rendszer jól kiegészíti egymást, az eltérő alapelvek és kockázatok kiegyenlítik egymást.
Túl szép lett volna… Ez itt nálunk – mint oly sok minden – elég furán sikerült (és lám milyen csúf véget érhet hamarosan!). A kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság mellett az államtól kapott nyugdíj negyedével biztosan kevesebb lesz (mintha mindet az államtól kapnánk), így ezt a hiányzó részt a pénztárnak kell kitermelnie a megtakarítások vagyonkezelésével. Az utóbbi tíz év éves átlaghozam adatai alapján azonban – egyelőre – ez most még nem látszik. Ugyanakkor az előző év, és az idei első két negyedév rendkívül szép hozamokat termeltek (bármennyire az ellenkezőjét állítja a mai kormány).
Az már csak a mi kis Abszurdisztánunk egyéni pofonja a témában, hogy pár éve ”központosított tagdíjbevallási és befizetési rendszer” működik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy hónapokig, akár egy évig is az a pech „ül a befizetéseken”, cserébe ezért a „kezelésért” 1,5% költséget számít fel. Ők azt mondják, hogy azonosítják a pénzt (én egy pillanat alatt felismerem!), és amíg ez az azonosítás meg nem történik, addig a befizetett pénz hozamot sem termel, és – hát ugye az infláció miatt - még az értékét sem tartja meg.
Summa summarum azt lehet mondani, hogy a kötelező öngondoskodás ezzel a fajtájával valójában az államháztartás átmeneti hiányát próbálták eredetileg áthidalni, most meg az egészet elveszik… A nyugdíjpénztárak számadatokkal teli története itt olvasható  Vannak, akik próbálkoznak tenni az elvonások ellen, de kevés sikerrel
Az biztos, hogy a kormány csak a (GDP 3,2 százalékát kitevő!) nyugdíjpénztári pénzek lenyúlásával tudja jelenleg elfedni, hogy valójában mekkora a költségvetés hiánya.
(A slusszpoén kedvéért hadd citáljam a K/11064 sz. interpelláció szinte pont egy évvel ezelőtti  linkjét, melyben dr. Szakács Imre (Fidesz) interpellálja az akkor pénzügyminisztert az alábbi szöveggel: „Igaz-e a hír, miszerint a Kormány ellopja, de legalábbis időlegesen saját céljaira használja a magánnyugdíj-pénztári tagok levont járulékbefizetéseit?” Nos, mára a válasz is megszületett: igen, a hír igaz. A mai Fidesz-kormány nyúlja le, de úgy tűnik végleg.)
Önkéntes megoldások: A gondoskodás harmadik, szabad pillére. Míg a kötelező magánnyugdíjpénztár szolgáltatásával az állami nyugdíj egy része helyettesíthető (lett volna, de majd meglátjuk), addig a harmadik pillér az első két pillérből származó nyugdíj kiegészítésére szolgál. Mint neve is utal rá, ez nem kötelező, és sajnos emiatt sokan nem is választják. Pedig az állami nyugdíjnál leírtak miatt erre mindenképpen szükség van.
Több megoldás van erre, és mindre igaz, hogy teljesen önkéntes alapon működnek, a szerződő dönti el, hogy melyik konstrukciót milyen díjfizetéssel és kockázatviseléssel választja, azonban a munkáltató ebben az esetben is adhat kedvező feltételekkel kiegészítést.
Legtöbbször adókedvezmény / állami támogatás is igénybe vehető az önkéntes gondoskodásokra, az állam így próbálja ösztönözni az állampolgárokat, hogy biztosítsák be a jövőjüket!
 
Fajtái:
  • Önkéntes nyugdíjpénztár: A leggyakoribb harmadik pillér. A magánnyugdíjpénztárhoz hasonlóan a befizetett összeg egy egyéni számlán gyűlik, és a díjfizető határozza meg, hogy kockázatvállalási hajlandóságának megfelelően milyen befektetési portfóliót választ
  • Nyugdíj elő takarékossági számla: A NYESZ egy olyan nyugdíjcélú befektetési forma, amely lehetővé teszi, hogy kamatadó-mentesen, előtakarékossági támogatás igénybevételével, akár már rövidtávon is hozzáférhető nyugdíj kiegészítésre tegyünk szert. A számlán tartott tőke számos értékpapírba, befektetési jegyekbe, pénzintézetenként viszonylag (a piachoz képest) szűk palettáról. A nyesz számlavezetési díjának maximumáról (és minimumáról) törvény rendelkezik. (Jövőre 30%-ról 20%-ra csökkentik az adótámogatását.)

     

  • Biztosítások és biztosítási köntösbe bújtatott befektetések: Biztosítási védelemmel kombinált nyugdíj célú, vagy szabad felhasználású megtakarítások, kiemelkedően magas hozamkilátásokkal, kamatadó-kedvezménnyel, és rugalmas, tervezhető hozzáférhetőséggel. Számos megoldás létezik, erről korábban már írtunk, számos előnyével és egy-két figyelmet igénylő információjával együtt. Ez utóbbi megoldás tervezhető a legrugalmasabban, és szabható az egyénenként és családonként eltérő élethelyzetekhez és célokhoz.

     

  • A nyugdíjasok 58%-a (1,7 millió személy) öregségi nyugdíjas, részarányuk az utóbbi 3 évben 2 százalékponttal emelkedett. A korbetöltött öregségi nyugdíjasok száma 1 millió 442–, a korhatár alattiaké 276,8 ezer. A másik népes csoport a rokkant nyugdíjasoké. A rokkantsági (korbetöltött és korhatár alatti) nyugdíjasok száma három év alatt (6,5%-kal) 750 ezer főre csökkent. A korbetöltött rokkant nyugdíjasok száma 2010 elején 371 ezer fő volt, 14,5 ezerrel több, a korhatár alattiaké 379 ezer fő, 43,4 ezerrel kevesebb, mint 2009. január 1-jén. A nyugellátásban részesülők száma összesen 2 millió 730 ezer fő, több mint háromnegyede öregségi és öregségi jellegű nyugdíjas. (A maradék hétmillió többsége kiskorú, tanulmányokat folytat, munkanélküli, nem-termelő, eltartott, minimálbéres, két-minimálbéres, gyesen-gyeden-gyáson stb.-n van, külföldön adózik, és néhányan dolgozgatnak...)
    A nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások havi átlaga a fővárosban a legmagasabb (104 405 Ft), és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb (67 689 Ft).
Kérdések és válaszok:
Az új jogszabályok hogyan érintik az egyéni számlát?
A november 1-től hatályos jogszabály alapján a következő 14 hónapban a pénztártagok egyéni számlájára befizetés nem fog érkezni, de a számlák a befektetési eredményeknek megfelelő mértékben gyarapodni fognak. Abban az esetben, ha a pénztártag átlép az állami nyugdíjrendszerbe, az egyéni számláján felhalmozott megtakarítást a nyugdíjpénztár átadja a jogszabályban meghatározott állami szervnek.
 
Hol van biztonságban a pénzem?
A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások a pénztáraknál teljes biztonságban vannak, ezt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Pénztárak Garancia Alapja is biztosítja.
 
Mi történik, ha átlépek az állami nyugdíjrendszerbe?
A jogszabályváltozás lehetőséget teremt mindenki számára az állami nyugdíjrendszerbe történő átlépésre, azt azonban a pénztártagok saját maguk döntik el, hogy átlépnek-e, vagy sem. Az átlépés feltételei és következményei azonban még nem tisztázottak, így azt egyelőre nem lehet megmondani, hogy milyen előnyöket jelent ez azoknak, akik az átlépés mellett döntenek. Hüvelykujj-szabályként javaslom, hogy képzelje el, hogy egy névre szóló, örökölhető, garantált vagyon-elemet a családi kasszából bedob egy feneketlen kútba, ahová mások is talán bedobálnak, de a kút mélyéről rögtön el is tűnik. Az ön pecázása e kút mélyéből majd akkor lesz aktuális, amikor néhány évtized múlva majd egyre kevesebben, egyre kevesebbet dobálnak bele abban a feneketlen kútba, miközben pecákkal egyre többen ácsorognak a kút körül…
 
Maradjak, vagy menjek?
A pénztártagokat megilleti a szabad választás joga, és egyéni élethelyzetét figyelembe véve kell a döntést meghoznia. A döntés során az alábbi tényezőket javasoljuk figyelembe venni:
·         életkor: minél hosszabb a felhalmozási időszak (a nyugdíjig hátralévő idő), annál magasabb összeg gyűlik össze a magán-nyugdíjpénztári egyéni számlán, és a hozamingadozások is kiegyenlítődnek (a kútba is több hullana bele)
·         kereset és várható kereset: a magasabb keresetűek (a mindenkori átlagkeresettel rendelkezők sajnos már ide tartoznak) magasabb nyugdíjra számíthatnak a magánnyugdíjpénztártól;
·         a várható nyugdíj: a nyugdíj mértéke az állami rendszerben alapvetően az aktuális kormányzat által meghatározott, a magán-nyugdíjpénztáraknál legnagyobb mértékben a befizetett összegektől függ;
·         gondoskodás: az állami nyugdíjrendszerben létező, feltételekhez kötött árva- és özvegyi nyugdíjellátás mellett a magán-nyugdíjpénztári felhalmozott megtakarítás teljes egészében örökölhető (a nyugdíjpénztárak már eddig is több tízezer esetben fizettek ki a tag egyéni számláján felhalmozott megtakarítást az örökösök, kedvezményezettek részére). Ez az örökölhetőség nincs az állami rendszerben.
 
Mi a helyzet az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokkal?
 
Nagyon fontos, hogy a nyugdíjrendszert érintő változások az önkéntes nyugdíjpénztárakat semmilyen módon nem érintik. Az önkéntes nyugdíjpénztárak továbbra is a nyugdíjcélú öngondoskodás kedvezményes lehetőségét kínálják tagjaiknak.
 
Ami biztos:
Egyéni és testre szabott megoldásokat lehet, és kell is találni ahhoz, hogy ne legyen majd nagy rés a munkajövedelem és az azt követő nyugdíj között. Ez a kisebb jövedelemmel rendelkezőket épp úgy érinti, mint a jelenleg komoly munkajövedelemmel, vagy / és vagyonnal rendelkezőket (természetesen más arányokkal).
A megoldások ezekhez léteznek, megtalálhatóak, ugyanakkor annyira széles palettán mozognak, hogy szakértelem nélkül komoly hibákat lehet elkövetni a választás során.
A fent felsoroltakon túl rengeteg lehetőség van a megtakarítások – akár garantált, és adókedvezményekkel támogatott – kreatív összeválogatására. Egyéni, családi pénzügyi tervezés mindenképpen szükséges a teljeskörű, és független pénzügyi tervezés elindításához és az egyénileg optimális megoldó-csomag összeállításához, tartós és hatékony menedzseléséhez.
Időpont egy ingyenes konzultációra az alábbi email címeken kérhető:

Részletesebb igény vagy kérdés esetén az alábbi kérdőívet javaslom:

http://www.qfp.hu/index.php/kerdiv.html

12 komment

Címkék: tanácsadás nyugdíj átverés megoldás tervezés abszurdisztán megtakarítás becsapás nyugdíjtervezés magánnyugdíj megtakarítási ötletek

Eladósodások történetei: hitelt hitelből, gödörből szakadékba

2010.10.24. 16:23 maholnap

ugyanezzel az erővel inkább gazdagodni kellene; ez is lehetséges

Számos rémtörténetet hallhatunk nap mint nap arról, hogy sokan, sajnos egyre többen tetemes adósság-csapdába kerültek. Vannak köztük sajnálatosak, akadnak „önhibájukon kívül” eladósodók is, de a legtöbb ilyen történetnek a hátterében tudatlanság (a hitelt felvevő, vagy a bankos butasága), nemtörődömség, olykor önzés, harácsolás rejtőzik. Mindegyik szomorú történet évekig, olykor egy évtizedig tart, ennyi idő alatt jutottak a szegénység szintjére…

Már most lelövöm a poént! Hamarosan írok – független pénzügyi tervezőként gondolkodva – ugyanerről fordítva is. Ugyanis pontosan így kell meggazdagodni is, apránként, évek alatt, sok kis tételből. Csak míg az első bekezdés példái, az eladósodás negatív számokkal és hitelkamatokkal, meg devizaárfolyam változásokkal, kezeletlen kockázatokkal van tele, ez utóbbi szép történetek szintén apránként visznek előre, de pozitív számokkal vannak tele. A folyamat során azonban eladósodás és elszegényedés helyett kiszámíthatóság, tervezhetőség, tehát gazdagodás a cél.

Egyik tipikus eladósodás-típus autókkal történt. A kilencvenes évek elején még egymillió alatt lehetett „miautónkat” kapni. Némi kis félretett pénzből, családi kasszából megengedhető volt egy új autó. Azelőtt az utolsó merkúros autókat egy-két százezerért mérték, az utolsó Opel Kadettek a kilencvenes évek legelején találtak gazdára hazai csatornákon. Trabantot százért, ezerötös Ladát negyedmillióért (bár az utolsó tételeket 310 ezerért) értékesítették. Mellesleg kiszámítható volt a rendszer, egyfajta biztonságot adott: 20%-ot, majd később a vételár felét befizetted (kamatról megfeledkeztek), majd pár év múlva értesítettek, hogy viheted a fennmaradó részt, és hozhatod a kocsit. A rendszerváltás már piaci árakat hozott, nyugati minőséget és felszereltséget – három-négyszeres árakon. Mégis örült mindenki. Ez a Merkúr sztori itt bővebben .Az első piaci áras Suzukik, Opelek, VW-k millió környékén kellették magukat. És sikk volt az új autó. Egy tipikus eladósodás-történet itt.

Néhány évvel később egy Swift már másfélszer-kétszer annyiba került, míg a saját használtért az eredeti ár (800-900 ezer) felét, de inkább harmadát adták. Elérhető volt azonban hitel, igaz, mai ésszel eszeveszett kamattal (kétjegyűvel, ami nem egyessel kezdődött), de hát ki számolt akkor utána?! Eleinte egymilliós hitel volt egy új autón átlagosan, a vételár fele, majd a következő cserénél (amikor megint a használtért alig harmadát kaptad, az új meg kétszer annyi lett) kitalálták a 10%-os önrészt, sőt, elszaporodtak a reklámok a beugró nélküli, 100%-ban hitelből finanszírozott autót! Ekkor egy átlagos hiteles autón már két-három milliónyi hitel volt. A forinthitel mellett „feltalálták a frankos hitelt, aminek a kamata alig 6-12 % volt (pénzügyileg kulturáltabb országokban ugyanez a hitel 2-3% kamattal ketyegett). Soha senki nem magyarázta el, hogy mi az a devizakockázat, árfolyamkockázat, ország-kockázat, illetve, hogy ezeket lehet-e, és hogyan lehet kezelni. Ész nélkül vettek fel hiteleket autókra, sokszor 10 (!) éves futamidővel. Mit ér újkori árához képest egy 5 éves autó, és hol tart ekkor egy annuitásos hitel tőketartalma? És mit ér egy 10 éves autó? Olyannyira nem volt téma a devizahitelek kockázata, hogy még számos autókereskedő is beleszaladt ugyanebbe a csapdába! (Igaz, ott eleinte a márkaképviseletek viselték a behozatal költségeit, a kereskedőnek csak „Showroom” szerepe volt. Később már ráterhelték nem csak a behozatal költségeit a kereskedőkre (vám, áfa, illetékek, forgalomba hozatal, stb.), hanem a teljes vételárat kifizettették velük, és „lehetővé tették” mindezen költségek hitellel történő fedezését. Naná, hogy devizahitellel! Szinte rákényszerítették a kereskedőket az ügyeskedésekre, a hitelügyintézők, bankok és biztosítók jutalékaira, amitől – ugye – már érdekeltté tették a kereskedőket a magas jutalékot fizető pénzügyi termékek értékesítésére, szemben az ügyfélközpontúsággal… De ez egy másik történet lenne.

Egyre jobb, erősebb, felszereltebb, modernebb autóra cserélték az emberek autóikat, elfeledkezve a költségvetésük tervezéséről, kamat-tőke-likviditás-amortizáció-árfolyam összefüggéseiről, életvitelük felelős gazdálkodásáról, szükségleteik, igényeik és lehetőségeik rangsorolásáról.

Másik tipikus eladósodási hiba a lakáshitelek piacán történt, ahol – régi rögzülések miatt – az ingatlan tulajdon lebegett mindenki szeme előtt, minden áron. Míg egy átlagos autóhitelnél egy-két millióval, legfeljebb hárommal adósodott el valaki, addig az ingatlanpiacon tíz-húsz milliós hitelek sem voltak ritkák, sőt – az akkor szabályok szerinti hitelfedezet arányában, akár jövedelemigazolás nélkül – simán lehetett valakinek félszáz milliós adóssága, akár svájci frank alapon.
Pedig logikusan gondolkodva egy-két év alatt játszi könnyedséggel leértékelődhet 10-20%-kal egy nemzeti fizetőeszköz egy másikhoz képest. Az a másik pedig szintén 10-20%-kal felértékelődhet az elsőhöz képest. Az olló máris másfélszeres eltávolodást mutat! Pontosan ez történt, csak azzal a többlet fűszerezéssel, hogy az „ország-kockázat” állítólagos többletterhe még rontott a helyzeten. De akkor min is csodálkozunk?! Nem kell itt semmi nemzetközi összeesküvéseket, városi legendákat és bizonyos csoportok ármánykodását beleszőni a történetbe (még ha van is ilyesmi J). Igaz, hogy itthoni honfitársaink között is bőven akad megfélemlítésre, lenyúlásra, és pénzügyi lenyúlásokra szakosodott aljanép:
Néhány év alatt egy tízmilliós hitel törlesztő részlete könnyedén felkúszhatott ötven-hetvenezerről nyolcvan-száztízezer környékére. Csakhogy ez a „puffer” – óriási hibaként – nem volt kalkulálva! A téves gondolkodást csak erősítették, az alultervezettséget rontották azok a furfangos hitelek, melyek esetén az első néhány évben csak a tőkét, vagy csak a kamatot kellett törleszteni. Utána több indok volt, ami miatt megugrott a havi részlet, itt-ott duplájára!

A harmadik tragikus, sok-sok egymás utáni apró hibák sorozatát tartalmazó csapda-típus az egymás után kis hitelt, majd újabb hitelt vállaló, majd ezeket egy még nagyobbal foltozni szándékozó szerencsétlenek alkotják. Eleinte – egy váratlan kiadás miatt – kis hitelt kértek és kaptak, majd tartalék, illetve bevétel növekedés hiányában a következő ilyen váratlan, vagy meggondolatlan hitelfelvétellel tetézték a hiányt, rontották a mérlegüket. (Ma már cicihitel is létezik, sőt sírkő is kapható hitelre. Egyre több hitelre egyre nagyobb és egyre vállalhatatlanabb, majd egyre fizethetetlenebb kamatokat és törlesztéseket vállaltak. Fokozatosan egyre több csúszásba kerültek, melyek miatt kamat felett még büntetőkamatokat, késedelmi pótlékokat, levelezési költségeket fizettettek velük… Ma sok család a havi költségvetésében (sajnos továbbra is megoldás és tervezés nélkül) kényszerűen szerepelteti a teljesen felesleges terheket: hitelkártya minimális törlesztés, személyi kölcsön végeláthatatlan tartozásának kamatai, áruhitel részletei, sőt, gyorskölcsönök kegyetlen terhei. (Ilyen tragikus példák itt; egyik végső megoldás a segély, és/vagy átütemezés lehet.

A kegyelemdöfést egyiknek-másiknak a mindenkinek hitelt ígérő, de hitelt soha nem folyósító úgynevezett fogyasztói vagy hitel csoportot szervező vállalkozások adták. Itt is írtunk már disznóságaikról. Van, aki a saját történetét weboldalra vitte. Sajnos a mai napig – és még sokáig sajnos – lesznek áldozatai ezeknek a szervezéseknek. És továbbra is hirdetnek.

Többen is szóltunk már ezek ellen itt, a Gazdasági Versenyhivatal itt, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság pedig itt írt a témában. A PSZÁF itt figyelmeztetett, de itt van a 2006-os (!!) PSZÁF figyelmeztetés is. Ma már szerencsére bírságolják is őket néha.

Évekig, hosszú évekig képesek a teljesen fölösleges többletterheket viselni, cipelni és fizetni ezek a családok. Súlyos tízezreket finanszíroznak, mintha csak az ablakon dobálnák ki, hiszen sem termék, sem szolgáltatás nincs mögöttük (hacsak magát az eredeti hitelt nem tekintjük szolgáltatásnak, de a drága hitelt ne tekintsük korrekt szolgáltatásnak). Döbbenetes, hogy egy jó hitel ma egymillió forintonként (futamidőtől függően; 7-20 év között) hatezer-húszezer forintos törlesztő részlettel „ketyeg”. Ma sokmilliós „jóhitel” törlesztő részletével lenne egyenlő néhány százezer forintnyi „rosszhitel” törlesztése, mely utóbbit szomorúan fizetik több millió háztartásban! Mindemellett nem a hiteltől kell félni, hanem a tervezetlen, rossz hiteltől. De legalább tessék kitölteni a PSZÁF háztartási költségvetés számító programját. A legprofibb azonban az, ha független pénzügyi tervezővel készíttetünk pénzügyi életpálya tervet.

És most akkor képzeljük el ugyanezeket a tízezreket évekig – de nem mínusz, hanem plusz előjellel! Nem egy hitelintézet THM-jeként kidobálva, hanem megtakarítások sorozataként! Néhány év alatt hasonló eredményre juthatunk, csak pozitív számokkal. Igaz, lassabb a folyamat, hiszen a befektetések tervezhető átlagos hozama alatta van a rosszabb hitelek THM-jeinek… De működik az elszegényedés és leszakadás mintájára a gazdagodás és anyagi felemelkedés is! Következő bejegyzésünk ezekről a megtakarítási számlákról, gyűjtési lehetőségekről, a felemelkedésről, gazdagodásról fog szólni. Az elszegényedés átlagos időtartama, vagy annál nem sokkal hosszabb idő alatt meg is lehet gazdagodni!

Szólj hozzá!

Címkék: hitel eladósodás lakásmaffia butaság credit euro ecc hep hitelcsapda tvi euromobilien qcoopers kóklerhitel hitel csalás hitelspirál hiteltörténet carion euro credit common based

Hitel mint kockázat; még jobban szigorítanám!

2010.09.03. 00:28 maholnap

Hitelt? Csak nagyon szigorú, de egyszerű feltétel mellett adnék: pénzügyi tervezőként gondolkodva csak azoknak adnék hitelt, akik már valamilyen formában bizonyították, hogy képesek megtakarítani, félre tenni a bevételeikből. Ezt a „szigort” áruvásárlás, de leginkább gépjármű és különösen ingatlan vásárlás esetére vezetném be. Természetesen sok ponton tudunk segíteni a költségek faragásával, kiadások optimalizálásával, ezek az összegek növelhetik a megtakarításokat, tehát még a felvehető (jó) hitelt is növelhetnék. És ezzel tenném a legnagyobb jót a társadalomnak, az egyes embereknek, és a gazdaságnak egyaránt! Nézzük mi a hitel szó jelentése:

hitel (főnév)
1. valaminek megbízhatóan igaz volta; szavahihetőség.
„Az ő szavainak előttem nincs hitele.” „Én hitelt tudok adni a történetének.”
2. engedély, hogy vásárlás esetén egy későbbi időpontban fizessünk.
„Ebben az üzletben nekem mindig adnak hitelt.”Hitelre vettem a hűtőt.”
1. Bizalom, tekintély, mellyel valaki mások előtt olyan mértékben bír, hogy állításának igaz voltában nem kételkednek.
„Hitelt ad neki.”
2. Becsület, emberség.
„Elvesztette előttem minden hitelét.”
3. Kereskedelem: Bizalom, mellyel valaki becsületessége, rendezett vagyoni állásánál fogva bír, úgy hogyha valakinek kiadandó pénze van, azt szívesen rábízza kölcsönben.
„Nincs hitele.”
4. Vásárlási mód, melyben a vásárolt cikk árát nem fizeti ki mindjárt a vevő, hanem felíratja.
„Hitelbe vásárol.”
Kifejezés
Hitelre méltó - (méltó arra, hogy higgyenek neki).

A hitel egy olyan pénzügyi művelet, amelynek során a hitelező lemond az áru, szolgáltatás azonnali kifizetéséről, vagy közvetlenül pénzt ad az adósnak, aki a hitelszerződésben foglalt határidőre kifizeti a megállapodott összeget, azaz a tartozását.

forrás: wikipedia http://hu.wikipedia.org/wiki/Hitel

Rengeteg weboldalt találunk, ahol a hitelek felvételére buzdítanak, hajmeresztően laza, vagy annak tűnő feltételek mellett (jövedelemigazolás nélküli hitel, fedezet nélküli hitel, személyi kölcsön, gyorskölcsön, stb.). Ugyanakkor a jogszabályok (szinte túl) szigorúak lettek: egyik szemem sír, a másik nevet. Túl szigorúak a jogszabályok, mert például nem a devizahiteleket kellett volna betiltani, hanem a fedezetlen, ellenőrizetlen, kezeletlen kockázatú devizahiteleket. És még mindig túl engedékenyek a szabályzók, hiszen nem csapnak le azokra a hitelt ígérő vásárlói csoportokra, ahol a legbecsaphatóbb, leginkább sebezhető, leghiszékenyebb emberek állnak sorba és fizetik a soha meg nem kapott hitelért a törlesztő részleteket. (Ha ennyiből nem érted, akkor klikk ide és ide.

És még az engedéllyel rendelkező hitelintézetek is hatalmas hibákat követnek el sorban.

 

Tételezzük fel, hogy egy átlagos családnak van 200.000.- Ft nettó bevétele, amiből 120-150 ezer elmegy rezsire, az életre, és ezeket a tételeket számlákkal is igazolni tudják (víz, gáz, villany, iskolai költségek, bérlet, benzin, élelmiszer, stb.). Azonban a maradék 50-80 ezret nem teszik félre, sem egy tartós befektetésbe, de legalább egy TBSZ számlába sem gyűjtik, még egy vacak lakáskasszába sem pakolják. (Az egyetlen pozitívuma a lakáskasszáknak az, hogy a megtakarítási hajlandóság bizonyítása után folyósít hitelt (normális esetben). Ebből a szempontból követendő példa az elméletemhez.) Namármost ez az átlagos család eddig sem tett félre, nem takarékodkodott, ez eszébe sem jutott, de felvett egy autóhitelt (jó svájci frankosat!), elfogadta a nagy bevásárló központ vásárló hitelkártyáját, amivel „lement” félmillió mínuszba, valamint személyi kölcsönt vett fel a folyószámlavezető bankjánál (még félmillió Euró alapon), és még egy kombi hűtőt is vett hitelre (0.- önrésszel!). A törlesztéseik hipp-hopp havi 40-80 ezer forint lett, ami a CHF / HUF változásával megugrott 65-125 ezerre… Majd szépen lassan - a dráguló hitelek növekedése, esetleg a jövedelem csökkenése miatt - elkezdenek hitelből hitelt törleszteni, növelve a kamatterheiket, de sokszor a tőketartozást is. Majd elkezdik nemfizetni a hiteleiket... emiatt oly drágák a személyi és gyors kölcsönök: kockázatosak a banknak, alig felét fizetik ezeknek vissza! (A devizahitelesek megsegítésének agyréméről itt írtam.)
Soha nem fognak ebből a csapdából kijönni, hacsak nem kezdenek el számolni, és átütemezni egy független pénzügyi tervezővel! Sajnos a többségük már BAR listán van, nem alszik éjjelente, magánéletére rányomta bélyegét a tervezetlenség, fejetlenség, a sok mínusz. Pedig lenne gyógymód!

4 komment

Címkék: tanácsadás hitel pénzügy abszurdisztán deviza devizahitel pénzügyi becsapás hitelkiváltás autóhitel hitelkártyától megszabadulni hitelrendezés független pénzügyi tervezés devizahitelezés hitel tanácsadás vagyonfelépítés vagyon felépítés

Sztárok ma rivaldafényben, holnap sötétségben – pénzügyileg is

2010.08.28. 19:20 maholnap

Fantasztikus hangok, emlékezetes slágerek, sikerek, örömök…

Kevesen tudják, hogy Bikicsunáj úr –azon kívül, hogy egy ország röhögött rajta- sorra kapja a felkéréseket. Valahol egy budapesti klubban debütált. „Jobban sikerült, mint reméltem, tudatosult bennem, hogy valódi sztár lettem…”
A sikert látva kiváltotta a vállalkozói igazolványát, menedzsert szerződtetett, plakátjai készültek. A repertoárja is gazdagodott, mert halandzsa nyelven (a nyelvtanulással természetesen nem bajlódik) betanult fél tucat világsikert, amellyel havonta nagyobb jövedelmet kaszál, mint egy kórházi főorvos.
Mr. Bikicsunaj a nyáron már „sztárként” haknizott, s 100-150 ezer forintos fellépti díjat is kifizettek neki egy-egy fellépésért (Ez a legkevesebb, amit egy hakniért ma fizetnek. A Csillag születik győztesét, Tabáni Istvánt karrierje kezdetén 220 ezer forint plusz útiköltségért lehetett megrendelni.) Tévéműsorokba, fesztiválokra is hívták - mármint Szarka Bikicsunáj Lászlót -, Hajdú Péter műsorában pedig már arról mesélt, hogy októberben a falujában elindul a polgármesteri címért. Nem számítana meglepetésnek, ha a többség rá szavazna. (a NOL nyomán)
Döbbenetes azonban az a felmérés, melyet az Egyesült Államokban végeztek: eredményében az áll, hogy azok, akik óriási összegű nyereményhez jutottak (90%-uk), két év alatt elköltötték a teljes nyereményt. Hogyan lehet ezt még fokozni? Úgy, hogy újbóli elszegényedésük után nem csak ugyanoda jutottak anyagilag ahonnan indultak, de még mélyebbre süllyedtek az adósságokban.
Miért van ez így? Magyarországon a nagy többség elköveti az alapvető pénzügyi hibákat: rendszeresen nemcsak elkölti azt, amit keres, de hiteleket is vesz fel, és ráadásul nem csak nem tanul meg befektetni, hanem eszébe sem jut a megtakarítás kérdése. Attól, hogy hirtelen valaki rivaldafénybe kerül, felkapják stúdiók, TV, újságok, a sok-sok tartalommegosztó oldalak velük vannak tele, attól még nem tanul meg bánni a pénzzel. Miért is tudna a pénzzel bánni?! Addig korábban alig volt miből, és amikor vége van a szűk időknek, akkor azonnal próbálja pótolni a mögötte lévő évek elmaradt álmait: egy kabrió, egy plazmatévé, egy kis lakás, majd egy nagyobb ingatlan (sokszor erőn felül eladósodva)… A brutálisan rászakadt pénztől nem is érzi igényét a bevételeiből megtakarítani!
Ha valakinek, akkor a hirtelen megugró bevételekhez jutott sztároknak, a lottónyeremények birtokosainak, és a hirtelen hatalmas vagyont örökölt örökösöknek óriási szükségük van független pénzügyi tervezőre!
Gyermekkorban is el lehet kezdeni játékosan bánni a pénzzel, megízlelni a befektetés változatait, megismerni a hitel, a bankkártya, a kamat, a hozam fogalmát, ez az oktatási forma már sínen van: Gazdagodó Blog friss híre.
Ezeknek a hirtelen gazdagságba pottyant uraknak és hölgyeknek egy alapos pénzügyi tervet kellene készíteni: újabban mennyit költ?
- új autó lízingje, biztosítása és szervizelése 2,4 millió /év
- új lakás bérlete vagy törlesztése 1,8 millió /év
- programok, étterem, kávéház, stb. 2,4 millió /év
- fodrász, kozmetikus, konditerem 800 ezer /év
- öltözködés, ruha, kiegészítők 1,2 millió /év
  és még sorolhatnám…
A fentiek máris megközelítik az éves tízmilliós kiadást. Ha egyik pillanatról a másikra (rosszabb esetben lassan, mert úgy egy darabig fel sem tűnik) megszűnnek a korábban soha nem tapasztalt bevételek, sztárgázsik, állandó szerződésekből fakadó milliók, akkor két utat járnak a gyors sztárok:
1.     hitelből még egy darabig tartják az életszínvonalukat, mely után még hatalmasabbat tudnak zuhanni…
2.     a korábbi nagy bevételekből felépítenek egy tőkejövedelmet termelni képes vagyont, amely tőkejövedelem már tartani képes az elért életszínvonalat
Évente tízmilliós tőkejövedelmet megtermelni képes vagyont egy igazi sztár néhány (3-5) év alatt képes lenne nulláról felépíteni szakmai segítséggel. Pénzügyi tervünk számos szempontjai, a program céljai és eszközei szerint ez a vagyon mintegy 100-130 milliós kellene legyen. Összehozható! 
Tehát egy 20 milliós vagyon - melyet 10-20 év alatt akár napi cigiköltségből fel lehet építeni - egy nem-sztárnak, azaz átlagembernek havonta a mai átlagjövedelem kétszeresét termelheti meg... 
Ha valaki tud olyan – a köztudatba hirtelen becsöppent, jövedelmében, pénzáramában hirtelen megugró – sztárt, aki a 2-es választás szerint időben, céltudatosan és hatékonyan megszervezte, vagy független pénzügyi tervezővel megterveztette a jövőjét, akkor örömmel készítek vele riportot, és példaként őt állítom e témában.
(És akadnak sajnos szép számmal olyanok, akik – kókler tanácsadók sugallatára – rossz befektetéseket indítva, kockázatokat vállalva (úgy, hogy erről mit sem tudtak) az első változatnál is gyorsabban fenekére csaptak vagyonkáiknak. Róluk már nem írok most, ahogy azokról a sztárocskákról sem, akik az adóhatóság „legnagyobb adósok listája” oldalán igen „tekintélyes” pozíciókat foglalnak el.

 

Hát, nem megéri inkább egy profi, független pénzügyi tervezővel leülni beszélgetni, és - kölcsönös bizalom kialakulásával - profi pénzügyi tervet írni, elindítani és betartani?! www.QFP.hu

5 komment

Címkék: megasztár pénzügyi tervezés vagyonkezelés pénzügyi terv független pénzügyi tervezés bikicsunáj vagyon felépítése vagyon felépítés

Fidesz és a forint árfolyama, avagy a devizahiteleseket így segítik

2010.08.26. 17:39 maholnap

Még, hogy nem szól bele a politikus az árfolyamokba?! (1) Március második felében 4%-ot gyengült a forint. Nézzük, milyen hírek voltak abban az időben (az egyszerűség kedvéért a Hírkereső oldalán kerestem rá a nagy kormánypárt, és a fizetőeszközünk nevére).

A Fidesz elnöke egyelőre nem tűzne ki euróbevezetési céldátumot, de a forint árfolyamának ingadozását komoly veszélyforrásnak tartja.” (ecoline; még egyszer: „komoly veszélynek tartja” – ez még fontos lesz :-)) (III. 8.: CHFHUF= 180)
A bóvli hírek kategóriájába sorolhatjuk utólag az egyik akkori index cikket, mely feltételezte: ”A nagy győzelem átmeneti erősödést hozhat, egyébként a mostani szinten van jól az árfolyam. Költségvetési szigorral és reformokkal viszont pár év múlva megalapozottan erősödhet a forint… akár 250-ig is (!!)” (index.hu)
(III. 17. CHFHUF = 180)
A VG szerint is qtya erősek lehetünk hamarosan. 

Március 22-re fölpattant a frank 184-re. Vajon mi hír volt aznap?

Orbán: jelentősen megújítjuk Magyarországot!” (Köszi!

Április 28-ra 189-ig gyengültünk. Mi történt ekkor a hírekben? Fidesz 2/3, kamatvágás. 280 körüli árfolyamot támogatna a Fidesz (ecoline)  Egy év múlva beveheti Orbán az MNB-t… (ahhaaa!)  (CHFHUF =188) sőt...
Május legrosszabb árfolyama (2) (frankban) májusban 8-án volt: 200. Emlékeztetőül: célkeresztbe került a jegybank, és elnöke Simor úr, az „off-shore-lovag” (Simor szakmai válasza: „Tényeken alapuló párbeszédre és együttműködésre van szükség a mindenkori miniszterelnök és a jegybank vezetője között" – ez azóta is elmaradt, nem rajta múlott.) Navracsics („a jegybanknak alkotmányos kötelezettsége együttműködni a kormánnyal”) s Varga urak (”óvatosan kell nyilatkozni a jegybank függetlenségét érintő kérdésekben"… „Egy biztos a monetáris politikát olyan embereknek kell vezetniük, akik arra méltóak”) egymással vetélkedve szapulták a jegybank függetlenségét. Ilyen buta megnyilvánulásokra már akkor is igen érzékenyen reagáltak a pénzpiacok. Maradjunk annyiban, már ilyen ostobaságot sem mond épelméjű, és hazáját, annak polgárait tisztelő, megfontolt politikus. De ez még csak a főpróba volt!
Közel 8% zuhanás következett be június első hetében (3), CHFHUF = 208. Mi hír volt akkortájt?!
Míg az origo-n azt olvasni, hogy a „Fidesz azt állítja, valamilyen módon átválthatóvá teszi a devizában felvett hiteleket.” (az árfolyamon azóta is dolgozik!), addig ugyanitt pár nappal később „Gyengítheti a forintot a Fidesz több terve” (ez egy alapos, linkekkel teli elemzés, érdemes elolvasni!) És ekkor még nem görögtek az igazán nagy elböffentések…, de a nagyfőnök szerint a kormány erős forintban gondolkodik (csak a fejére vigyázzon!)
A Fidesz hallgat, lapít, majd bevallja, hogy muszáj megszorításokkal kezdenie… 

Borulás (4), lavina, Kósa, majd kontrájaként Varga, rekontrája újra Kósa, szubkontrája Szijjártó (emlékeztetőül: „nem gondolja túlzónak Kósa Lajos szavait, miszerint a közvetlen államcsőd elkerülése a cél....”) de ezekről már írtam először itt és később itt.

Nem hiányzott persze az MSZP háromcsapásozása sem, Kósa nem elérhető, de fészbukozik.
Az addigi csúcs június 30: CHFHUF = 218. Rogán sem hagyja magát, miért ne szólna bele ő is a forintunk gyengítésébe, aki szerint csupán egy hónapra emelkednek a törlesztők (biztosan ő igazítja minden banknál a spanyolviaszt THM-et és az árfolyamot, de azt is el tudom képzelni, hogy a szűz lány fülébe is azt súgja: "egy hónap múlva újra szűz leszel!". Burány is balról beszól a dilettáns és abnormális gazdaságpolitikáról, pedig látható, hogy nincs is gazdaságpolitikája a kormánynak. Semmilyen, látszólag.

A PSZÁF nem indít eljárást Kósa és Szijjártó ellen (és nem is feladata; de maga a hír is olyan, mintha azt írnák: "H. Péter most szabályosan parkolt, nem két rokiparkolón"), majd amikor CHFHUF 220-szal csúcsot ütünk, akkor mit olvashatunk?! Csaknem KÉTSZÁZHÚSZ felett!! Nem rengeti meg a Fideszt a gyenge forint!!

Másfélmillió devizahiteles bámulja, nem érti, és dermedten tátja a száját, vagy szidja ezt a „bátorságot”.

A Fidesz népszerűsége töretlen... …pedig az IMF-csörte még hátra van, külső adósságunk eléri a teljes éves hazai össztermék 84 százalékát és még a legjobb esetben is hosszú évekig jelentős hiányt mutat a költségvetésünk, csak az IMF-nek 10milliárd Euróval tartozunk, saját forrásból a legkedvezőbb esetben is csupán a jövő év elejéig vagyunk képesek önmagunkat finanszírozni (hajrá függetlenség!) … Nyilatkozatok össze-vissza, homályos gazdaságpolitika (és még akkor finom voltam). Eddig ennek köszönhetünk 20 %-os forint gyengülést, a törlesztő részletekben ennél jóval nagyobb emelkedést.

Máris érződik azonban, hogy hamarosan pálfordul a kormány, és jönnek a„Mindig is a tárgyalás mellett voksoltunk”, „Folytatjuk a tárgyalásokat a nyári szünet után…”, „Pontos és világos a gazdasági stratégiánk…” kezdetű kommunikációk, erre fogadni mernék!

Hogy ez miképp érinti a szakmámat, a független pénzügyi tervezést?!
Nos, vannak ügyfeleink, akiknél egy-egy korábbi devizahitelt (amit sajnos ugyanúgy nem kockázatkezeltek a hitel felvételekor, ahogy szinte minden magyar háztartás esetében az elmúlt években, és vakon zuhannak velük a mélybe…) próbálunk az utóbbi hónapokban devizás hiteleket refinanszírozni. Ám 180 feletti franknál – a politikai és gazdasági nyilatkozatok szerint – még bíztunk a forint visszaerősödésében, sok mindent mérlegelve nem realizáltuk az elméleti veszteséget. Ha most realizálnánk, akkor már további húsz százalékkal járnánk rosszabbul, ami – csak a saját, még szerény ügyfélkörünkben talált, ügyfeleink korábban felelőtlenül (a bankjuk, vagy korábbi hitelügyintézőjük felelőtlenségével) felvett devizahitelei esetében – sok tízmillióban mérhető…
Ezért lenne nagyon-nagyon fontos minden pénzügyi lépés esetében a független pénzügyi tervezés minden család és vállalkozás számára…

 

update 1: Ipari-antidepresszió kedvéért egy újabb ábra:

9 komment · 2 trackback

Címkék: vélemény politika közélet fidesz abszurd abszurdisztán deviza hitelkiváltás disznóság kóklerbróker hitelközvetítő hitelrendezés kókler politikus kósa shortos lajos devizahitelezés forint árfolyam shortolja politikai árfolyam

Támogassuk a halálugrást?! Devizahitelesek megsegítése…

2010.08.14. 11:22 maholnap

Láttuk már, hogy a politika szereplői – felkészületlenség, tudatlanság, tájékozatlanság, vagy felelőtlenség miatt – mekkora károkat tudnak okozni cikk1, cikk2

Többször is felmerül annak a lehetősége, hogy a devizahiteleseket „megsegítenék”. Olyan ez a gondolat, mintha a viharkár elleni biztosítással nem rendelkező gazdákat viharkár esetén, vagy az ártéren építkezőket, akik nem kötöttek (mert nem köthettek) árvíz elleni biztosítást, árvíz esetén kártalanítanák. Kapaszkodj meg, mindkettőn komolyan elgondolkodott már mindkét nagy párt, jobbról-balról hangoznak el ilyen őrült ötletek. Talán csak a szakértő(bb) Bajnai-kormány nem állt elő ilyen pénzügyi butasággal. Pedig csak egy-egy pofon kellene annak, aki ártéren építkezik (de legalább alá kellene vele íratni egy nyilatkozatot, miszerint tudomásul veszi, hogy ártéren árvíz lehet, és ilyen kár esetén minden felelősséget vállal.
Ugyanígy a mezőgazdasági károk ellen önmagát nem biztosító gazdákkal alá kellene íratni egy nyilatkozatot, hogy mezőgazdasági kár (jég-, vihar, árvíz, belvíz, stb. kár) esetén, ha nem köt kockázati biztosítást, akkor nem fog nyavalyogni, sírni-ríni, tüntetni, hápogni, hanem tudomásul veszi, hogy hülye volt. Érdekes, ez Vietnámban miért nem merül fel?! Ki fogja „kártalanítani” azt az előrelátó, kockázatkerülő gazdát, aki biztosította önmagát, javait és jószágait, de azokat nem érte mégsem kár?! Ki fogja visszafizetni a lottón egyetlen találatot, vagy annyit sem elért szerencsejátékost?!
Miért is kellene a devizahiteleseket megsegíteni, akik ilyen szempontból erősen szerencsejátékosnak bizonyultak!? Ennyi erővel a forinthiteleseket is kellene kárpótolni azért, mert eddig vállalták a devizakockázat elkerülését jelentő forinthitel többletköltségét!
A devizahitelesek kondíciói még mindig kedvezőbbek a forintban felvett hitelekénél, és az elmúlt években milliókat (de legalább százezreket) spóroltak azzal, hogy devizahitelt vettek fel az akkor még viszonylag drágább, de sokkal kevésbé kockázatos forinthitelnél. Ha most megsegítik őket, és a forinthitelt felvevőket nem kárpótolják, akkor én leverném a devizahiteleseken az eddig általuk megspórolt súlyos pénzeket. Mellesleg lett volna a devizahitelesek számára módszer – több is! – a devizaárfolyamok változásából fakadó kockázatok elkerülésére. Miért is nem biztosították önmagukat devizakockázat ellen? Vagy ha ezt nem tették meg, akkor most miért is kellene őket „megsegíteni”?
(Tessék megsegíteni az összes hazai rendszámmal közlekedőt, mert nem SK, vagy FL, vagy P rendszámmal közlekedik! Tessék megsegíteni az összes bérből és fizetésből élőt, mert eddig nem ment át alvállalkozásba minimálbérrel! Tessék megsegíteni a minimálbérről nyugdíjba menő első vállalkozókat, azután meg majd a többi milliókat szép sorban, mert kicsi lesz a nyugdíjuk…)
Az alkotmányt is olvasgatni kellene néha, vagy lehet újrakezdeni a diszkrimináció tilalmának és az egyenlőségnek az értelmezését.
Kizárólag a devizahitelesek kiemelt és külön kezelt megsegítése gazdaságilag és pénzügyileg nem korrekt, és nem méltányolható. A devizahitelek törlesztő részletei még mindig kisebbek, mint a forinthiteleseké. Biztos, hogy a hitelfelvétel időpontjától máig élvezett előnyök – ha mégis megsegíteni akarják őket – levonandóak az esetleges támogatásukból. Ez a korrekció elengedhetetlen a társadalmi méltányosság érvényesítése szempontjából.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet (pl. hitelfajta!) szerinti különbségtétel nélkül.
Az állami támogatások körei messze meghaladták a lehetőségeinket, az erős forint pedig jámbor óhaj, mítosz épp úgy, mint a „hazánkat három tenger mosta”. Ezek együtt összefüggő folyamatokat gerjesztettek, mint például a korábbi évtizedek megtakarítási szándékát és gyakorlatát feledtető reklámok, állami támogatások, központi és média kommunikáció, valamint az idegen devizákban (frank, dollár, jen, euró) történő túlzott eladósodás. Ezek – a korlátlannak tűnő hitelképesség délibáb-szerű érzetével – beindítottak egy nagymértékű ingatlanpiaci áremelkedést, és az államháztartás finanszírozásából kiestek a megtakarítani már nem hajlandó, de veszélyes hiteleket vakmerően bevállaló magánszemélyek, családok és vállalkozások, akiknek kevesebb, mint három százaléka rendelkezik a hitele devizanemében bejövő deviza-bevétellel.
Ez így együtt már tiszta Amerika: felelőtlenség, Isten-érzet, túlköltekezés, túlvállalás, ingatlanpiaci boom (látszólag), társadalmi tévhitek, szűklátókörűség, olcsóbbodó hitelek, elfelejtett és kezeletlen kockázatok, „salto mortale”, és nagybani felelőtlenség a kormányok, és az összes többi szereplő – bank, biztosítók, felügyeleti szervek, ügyfelek – részéről. A rézdrótot válogató kis kínai gyerek nagyságrendekkel (!) gazdagabb egy átlagos amerikai állampolgárnál! 
Jó lenne már felébredni, kijózanodni, és levetni a Superman jelmezt. Nem, nem igaz, hogy nem fog bennünket a golyó, és nincs antigravitációs cipőnk, szuperszámítógépünk sem, és nem tudjuk átvenni a Világ irányítását! (Tudtad, hogy a Superman IV. azért olyan gagyi, mert menet közben tetemesen megvágták a költségvetést, és ettől lelépett a teljes Special Effect Team. Nna, ne nekünk ilyen speciális effekteket gyártó, devizakockázat ellen védő szupercsapatunk sincs!)
Megoldás? Békés lelki szemeim előtt egy nagy összeborulás, kézszorítás, közös ima – „Legyen békesség köztünk mindenkor!”; „Áldás-Békesség” – rémlik fel. Semmi más nem oldaná meg gyorsabban és hatékonyabban a kialakult súlyos helyzetet, mint a közös felelősségvállalás, a teljeskörű kockázatelemzés, a kockázatok fel- és beismerése, teljes kezelése, mindenre kiterjedő tájékoztatás, tenni akarás és tettek egész sorozata. Sokkal szigorúbban kellene büntetni a közös teherviselésből kibújó álrokkantakat, ál-minimálbéreseket, hamisan idegen rendszámmal közlekedőket, és a sort bőven lehetne folytatni.
Nem, nem igaz a kormány azon kommunikációja, miszerint létezik olyan megoldás, amely ne jelentene többletterheket sem az ügyfelek, sem a bankok és a állami költségvetés számára. Ez teljesen rossz kommunikáció, szemfényvesztés, vakítás. Ez olyan, mint a bálos lány, aki dugni is szeretne, meg szűz is szeretne maradni. Aki ilyet mond, az vagy nem ért hozzá egyáltalán, vagy a társadalom, a közvélemény totális félretájékoztatása a cél. Nem lehet a forintban hittel bírók, a devizakockázatokat kerülők farkával irtani a devizahitelesek által megtermelt csalánerdőt!
Kockázatkezelés, pénzügyi terv, pénzügyi kultúra kellene a kormányzati szinttől egészen a kisemberig. Iskolai szinttől kellene oktatni a háztartási gazdaságtant, a pénzügyek, a pénz működését… (Én ismerek olyan tanácsadókat, nonprofit szervezeteket, programokat, ahol ez már a jelen… Hamarosan linkeket is adok hozzá!)

Szólj hozzá! · 4 trackback

Címkék: hitel pénzügy tervezés abszurdisztán devizahitel becsapás pénzügyi tervezés kókler kóklerbróker kókler politikus kósa shortos lajos hitel tragédia devizahitelezés hitel tervezés hitel tanácsadás hitelpiaci változások